# Nuclear Diplomacy: Analyzing Russian Foreign New Build Projects (Chapter 9)

> **Könyv:** Nuclear Power: Technology, Geopolitics, and Economics (Springer, 2026)
> **Szerzők:** Youssef Said Farag, Alexander Wimmers
> **Eredeti oldalszám:** 233-266
> **Open access:** CC BY 4.0 (https://doi.org/10.1007/978-3-031-99894-2)
> **Wiki raw:** [books/ch09.md] szinkronizálva a könyv-feldolgozás során
> **Forrás:** [books/ch09.md] szinkronizálva a könyv-feldolgozás során

## Bevezetés és a nukleáris diplomácia fogalma

A nukleáris diplomácia a geopolitika egyik meghatározó eszköze, amelyet a nukleáris nagyhatalmak - mindenekelőtt Kína, Oroszország és az Egyesült Államok - atomtechnológia exportján keresztül folytatnak. A polgári célú felhasználásra szánt reaktorok építésében ma Oroszország és Kína dominál, de más fókusszal: Kína szinte kizárólag belföldön épít, míg Oroszország a világ legnagyobb atomreaktor-exportőrévé vált. A Rosatom (az orosz állami atomenergetikai vállalat) 2024-ben 19 külföldi reaktor-építési projektben vesz részt 7 országban (Banglades, Kína, Egyiptom, India, Irán, Szlovákia, Törökország). A szerzők rámutatnak, hogy a Rosatom szerződéses és pénzügyi stratégiáit országspecifikusan alakítja, gyakran nem nyílt pályázatok, hanem autokrata vagy ahhoz közel álló vezetők közötti bilaterális megállapodások útján. Ezekhez az OECD hitelfeltételeket betartó versenytársak nem tudnak felzárkózni.

A fejezet célja három folyamatban lévő orosz atomerőmű-projekt összehasonlító esettanulmánya: a bangladesi Rooppur, az egyiptomi El-Dabaa és a török Akkuyu. Mindhárom projektben VVER-típusú, nagyteljesítményű, könnyűvizes reaktorokat (LWR) építenek, de a szerződéses konstrukció, a finanszírozás és a kockázatmegosztás jelentősen eltér. Az elemzés az új intézményi közgazdaságtan (NIE), ezen belül a szerződéselmélet (agent-principal modell) és a tranzakciósköltség-elmélet keretében vizsgálja a projekteket, kiegészítve az LCOE (villamosenergia-szintű költség) és NPV (nettó jelenérték) alapú pénzügyi értékeléssel.

## Az orosz nukleáris export tevékenység jellemzői

A Rosatom a Szovjetunió Egyesített Atomenergia-minisztériumából jött létre 2007-ben, és jelenleg az orosz elnök közvetlen irányítása alatt működik. Az 1950 és 2025 közötti időszakban a volt Szovjetunióval együtt Oroszország 65 külföldi reaktorprojektet valósított meg 13 országban (köztük Örményország 2, Belarusz 2, Bulgária 6, Kína 4, Csehország 6, Finnország 3, Németország 6, Magyarország 4, India 2, Kazahsztán 1, Litvánia 2, Szlovákia 8, Ukrajna 19). Szulecki és Overland (2023) 45 országnak a Rosatommal, a TVEL-lel vagy az AtomStroyExporttal szembeni függőségét mérte fel: 10 százalék feletti függőség jellemzi Örményországot és Bangladest, 4-10 százalék közti Egyiptomot, Törökországot és Iránt, míg Kína és India függősége 3 százalék alatti.

A világban 2024. július 1-jén 59 reaktor állt építés alatt, összesen 59 809 MW nettó kapacitással. Ebből 27 Kínában, 7 Indiában, 6 Oroszországban, 4-4 Törökországban és Egyiptomban, 2-2 Dél-Koreában, Bangladesben és az Egyesült Királyságban, valamint egy-egy Argentínában, Franciaországban, Iránban, Japánban és Szlovákiában épül. A 2014 és 2023 közötti időszakban a globális átlagos építési idő 9,9 év volt, a szélsőséges értékek 4,7 év (Tianwan-6, Kína) és 38,1 év (Mochovce-4, Szlovákia) között szóródtak. A 2021-2023 között befejezett projektek közül csak a Tianwan-6 készült el határidőre.

## Elméleti háttér: szerződéselmélet és közbeszerzési formák

Az atomerőmű-építés komplex rendszer-termék, amely tranzakciós költségekkel jár (Coase 1937). A tranzakciós költségeket három tényező határozza meg: az eszközspecifitás (pl. egy fűtőelem csak egy adott reaktortípushz használható), a tranzakció gyakorisága és a bizonytalanság (környezeti, valamint magatartási). A nukleáris projekteknél a komplexitás, a számos résztvevő szervezet, a hosszú távú elköteleződés és a magas tőkeigény miatt a teljes körű szerződéses lefedettség kivitelezhetetlen, ezért a megbízó (principal) kénytelen monitorozni az ügynököt (agent) a lehetőségkihasználás (opportunizmus) ellen.

A szerződéses formák négy fő változó mentén hasonlíthatók össze: a szerződés típusa (fix ár vagy költségtérítéses), a szerződés hossza, a szerződéses érték és a tulajdonviszonyok. A közberuházási konstrukciók a magánszektor bevonásának mértéke szerint a hagyományos közbeszerzéstől a PPP-variánsokig (BOT, BOOT, DBFO(M), BOO) terjednek. A BOO (Build-Own-Operate) sémánál a létesítmény a magáncég tulajdonában marad, míg a BOOT-nál egy koncessziós időszak után az államhoz kerül. A nukleáris projektek szervezetében jellemzően állami tulajdonú közműcég a megrendelő, a szállító is gyakran állami tulajdonú, és a finanszírozásba harmadik felek (bankok) is bekapcsolódhatnak. A finanszírozási modellek között megkülönböztetünk corporate (pl. Szlovákia), hibrid (Finnország), szállító által finanszírozott BOT/BOO (Magyarország, Törökország) és Contract for Difference (Egyesült Királyság) típusú megoldásokat.

## A módszertan és a gazdasági értékelés keretei

A tanulmány Yin (2014) és Stake (2006) többszörös esettanulmány-módszerére épít, kiegészítve két pénzügyi mutatóval. Az LCOE (egységesített villamosenergia-költség) évesített formában fejezi ki az áramtermelés költségét, figyelembe véve a tőkésített beruházási költséget (CAPEX beleértve az építés alatti kamatköltséget, IDC), a fix és változó üzemeltetési-karbantartási költséget (O&M) és a teljes terhelésű órák számát (FLH). Az NPV (nettó jelenérték) a beruházás értékét a jövőbeli cash flow-k diszkontálásával méri, ahol a diszkontráta a tőkeköltség súlyozott átlaga (WACC).

Az LCOE-számításokhoz az alábbi egységes inputparamétereket használták: kapacitásfaktor 90 százalék, fix O&M 81,3 dollár/kW/év, változó O&M 6,52 dollár/MWh, fűtőanyagköltség 11,52 dollár/MWh, üzemeltetési élettartam 60 év. A tőkeköltség és a WACC projektenként változott. A módszer korlátai között említendő a kapacitásfaktor-értéken való erős érzékenység (90-ről 80 százalékra csökkentve az Akkuyu-projekt LCOE-ja 13 százalékkal, NPV-je 69 százalékkal nő), valamint az egységes tarifa alkalmazása 60 évre.

## Banglades: a Rooppur-projekt

Banglades gazdasági kilátásai az elmúlt években romlottak: a devizatartalék 2022 és 2024 eleje között 40 milliárd dollárról 20,8 milliárd dollárra feleződött, a taka 36 százalékkal értékelődött le a dollárral szemben. Az ország az egyik legalacsonyabb adósság/GDP aránnyal rendelkezik Ázsiában, de a három vezető hitelminősítő spekulatív besorolásúnak tartja. A villamosenergia-igény 2041-re várhatóan eléri a 61 GW-ot a 2018-as 18,7 GW-ról; a jelenlegi kapacitás döntő része fosszilis (importált gáz és olaj), a megújulók részesedése 3 százalék.

A Rooppur-projekt az ország első kereskedelmi atomerőműve, két, egyenként 1080 MW-os (egyes források szerint 1100 MW-os) VVER-1200 reaktorral. A helyszínt 1961-ben jelölték ki, de a projekt 2011-es orosz-bangladesi szerződésig nem haladt. A Rosatom 2017-2018-ban kezdte az építést, a hálózatra kapcsolás eredetileg 2023-2024-re volt ütemezve, de 2025-re egyik blokk sem termelt még áramot. A 12,65 milliárd dolláros szerződés 90 százalékát orosz állami hitel fedezi, 28 éves futamidővel, 10 év türelmi idővel és legfeljebb 4 százalékos kamattal. A szerződéses konstrukció BOT (Build-Operate-Transfer), fix áras, a Rosatom viseli a költségtúllépés kockázatát. A 60 éves üzemeltetési időszakra az orosz fél szállítja a fűtőanyagot, ami hosszú távú energiafüggőséget teremt. A hiteltörlesztés 2027-ben indul, de a pontos PPA tarifa (3,19-10 dollárcent/kWh közötti sáv) nem nyilvános.

A pénzügyi elemzés három forgatókönyvvel dolgozik. A legjobb esetben (15 százalékos költségtúllépés, 3 éves késedelem) az LCOE 77,80 dollár/MWh, míg a közepes és legrosszabb esetben 92,02, illetve 100,82 dollár/MWh. A 32 dollár/MWh tarifánál minden esetben negatív az NPV (-30,46 és -36,95 milliárd dollár között), míg a 100 dollár/MWh tarifánál is csak a legjobb esetben pozitív (4,56 milliárd dollár). A bangladesi személyzet tapasztalatlansága és a szabályozó hatóság (BAERA) 2013-as megalakulása miatt működési és biztonsági kockázatok is fennállnak.

## Egyiptom: az El-Dabaa-projekt

Egyiptom gazdasága a 2010-es évek óta politikai és valutaválságokkal küzd. Az egyiptomi fontot 2024-ben 35 százalékkal gyengítették a dollárral szemben, a központi bank 600 bázisponttal emelt kamatot. Az adósság/GDP arány közel 100 százalék, az ország külső támogatástól (IMF, UAE) függ. Az energiamixet 2020-ban 33,7 százalékban kőolaj és 54 százalékban földgáz fedezte; a megújulók részesedése 6,2 GW, de a kitűzött célok (42 százalék 2035-ig) és a tényleges kilátások között eltérés van.

Az El-Dabaa-projekt Egyiptom első atomerőműve, négy VVER-1200 blokk, összesen 4400 MW kapacitással. A projekt története 1984-ig nyúlik vissza, de a csernobili katasztrófa (1986) és a 2011-es forradalom miatt kétszer is leállt. A 2015-ös orosz-egyiptomi megállapodás nyomán az építés 2022-ben indult (1-es blokk), a 4-es blokk 2024-ben kezdődött. A 30 milliárd dolláros projekt 15 százaléka egyiptomi állami tőke, 85 százaléka (25 milliárd dollár) orosz hitel, 3 százalékos kamattal, 22 éves futamidővel, 2028-as törlesztéskezdettel. A Rosatom a leányvállalatain keresztül vertikálisan integrált szolgáltatásokat nyújt, 10 évig üzemelteti az erőművet, miközben egyiptomi személyzetet képez. A 60 éves élettartamra szóló fűtőanyag-ellátás és a hulladékkezelés orosz kézben marad. A KHNP 2,25 milliárd dollár értékben kapott egyes építési alvállalkozói munkákat.

A pénzügyi elemzés a 30 milliárd dolláros alapköltséggel és 15-35-45 százalékos költségtúllépéssel számol. A legjobb esetben (1 év késedelem) az LCOE 86,73 dollár/MWh, a legrosszabban (5 év késedelem) 112,76 dollár/MWh. Mivel hivatalos tarifa nem ismert, az NPV-t három feltételezett tarifán (45, 123,5 és 400 dollár/MWh) számolták ki. A 45 dollár/MWh tarifa mellett minden esetben erősen negatív az NPV (-76 és -102,9 milliárd dollár között), míg a 400 dollár/MWh tarifa mellett minden esetben pozitív (192,79-260,75 milliárd dollár). A projekt csak a török PPA-aránál magasabb tarifán válik nyereségessé.

## Törökország: az Akkuyu-projekt

Törökország a 2020-as években jelentős gazdasági növekedést mutatott, bár a líra az elmúlt öt évben 700 százalékkal gyengült a dollárral szemben. A 2024-es monetáris politikai fordulat (kamatemelés, leértékelés) után a hitelminősítők kilátása pozitívra javult. Az ország energiaszükségletét 93 százalékban importált olaj és 99 százalékban importált gáz fedezi; a megújulók (szél, nap, víz) kapacitása 2024-re meghaladja a 27 GW-ot. A 2023-as villamosenergia-termelés 58 százaléka fosszilis, 34 százaléka megújuló forrásból származott. A török energiaügyi terv 2035-re 122,7 GW megújuló kapacitást és 7,2 GW atomerőművi kapacitást irányoz elő, a kormány 2050-re 20 GW nukleáris célt tűzött ki.

Az Akkuyu-projekt Törökország első atomerőműve, négy VVER-1200 blokk, 4 800 MW összkapacitással. A projekt 1976 óta több kísérleten ment keresztül, a jelenlegi orosz-török megállapodás 2010-ben született Medvegyev akkori elnök ankarai látogatásán, nyílt versenytárgyalás nélkül. Az 1-es blokk építése 2018-ban indult, a 4-es blokké 2022-ben. Az eredeti költség 20 milliárd dollárról 25 milliárd dollárra emelkedett, és a teljes üzembe helyezést 2028-ra tervezik. A 60 éves üzemeltetési idő 20 évvel meghosszabbítható, a létesítmény a török áramigény 10 százalékát fedezheti.

Az Akkuyu az első atomerőmű, amelyet BOO (Build-Own-Operate) konstrukcióban valósítanak meg. A Rosatom által alapított Akkuyu Nükleer AS a projektcég, amelyben a Rosatom többségi tulajdonos (legalább 51 százalék). A Rosatom viseli az összes pénzügyi és működési kockázatot; a török TETAŞ 15 éven át átveszi az 1-2. blokk áramtermelésének 70, a 3-4. blokk áramtermelésének 30 százalékát 123,5 dollár/MWh áron (áfa nélkül). A fennmaradó részt a piacon értékesítik, finanszírozási nehézségek esetén az ár 153,3 dollár/MWh-ra emelhető. A projekt 2016-ban stratégiai beruházási státuszt kapott, ami mintegy 2,3 milliárd dollár adókedvezményt jelent 20 évre. A kiégett fűtőanyag visszaszállításra kerül Oroszországba, ami csökkenti a török hulladékgazdálkodási terheket.

A pénzügyi elemzés 20 milliárd dolláros alapköltséggel dolgozik. A legjobb esetben (2 év késedelem, 25 százalékos költségtúllépés) az LCOE 70,51 dollár/MWh, közepes esetben 80,10 dollár/MWh, legrosszabban 90,75 dollár/MWh. A 90 dollár/MWh tarifa mellett minden esetben negatív az NPV, míg a 123,5 dollár/MWh tarifánál (a PPA-ár) minden esetben pozitív (4,90-11,77 milliárd dollár), a 153,3 dollár/MWh tarifa mellett pedig 18,75-25,61 milliárd dollár. Törökország számára a BOO konstrukció csökkenti a pénzügyi kitettséget, de a dollárban denominált PPA-árak, a líra leértékelődése és a Rosatom működési ellenőrzése geopolitikai kockázatot jelent, különösen a NATO-tagság és a szankciós környezet fényében.

## Összehasonlítás és diszkusszió

A három projekt szerződéses struktúrája a kockázatmegosztás és az energiabiztonság szempontjából eltérő mintát mutat. A bangladesi BOT-modellben a Rooppur fix áras szerződéssel a Rosatomra hárítja a költségtúllépés kockázatát, ám a 90 százalékos orosz hitel visszafizetése 2027-től a taka leértékelődése miatt egyre nagyobb terhet jelent. A helyi szakértelem hiánya miatt a 12 százalékos villamosenergia-részesedésű erőmű üzemeltetése a Rosatom 1 éves átadási időszakát követően működési és biztonsági kockázatokkal jár. Az egyiptomi BOT-modell a nemzeti tulajdont (NPPA) és a hosszabb, 10 éves átállási időszakot kínálja, de a dollárban denominált hitel és a valutaleértékelődés itt is kockázatos. A török BOO-modellben a Rosatom viseli a pénzügyi kockázatot, de a 15 éves dollár PPA és a határozatlan idejű orosz működési kontroll az energiabiztonság szempontjából sebezhetővé teszi az országot, a NATO-tagság és a geopolitikai feszültségek közepette.

A pénzügyi értékelés szerint a legalacsonyabb LCOE-val az Akkuyu-projekt dolgozik (70,5-90,7 dollár/MWh, 7 763 dollár/kW tőkeköltséggel), ezt követi a Rooppur (77,8-100,82 dollár/MWh, 9 321 dollár/kW) és a legdrágább az El-Dabaa (86,73-112,78 dollár/MWh, 10 012 dollár/kW). Mindhárom projektnél a vizsgált tarifák többsége mellett negatív az NPV, kivéve az Akkuyu 123,5 dollár/MWh PPA-árát, amely tartósan pozitívvá teszi a projektet. Az értékelés legnagyobb korlátja az adatok átláthatatlansága: a szerződések, a hitelfeltételek és a költségadatok nem nyilvánosak, ezért az elemzés számos feltételezésre (optimista kapacitásfaktor, hulladék- és leszerelési költségek elhanyagolása) épül.

## Összegzés

A fejezet négy legfontosabb tudományos hozzájárulása:

1. **Összehasonlító szerződéselméleti elemzés** - A Rooppur (BOT, fix ár, 90 százalékos orosz hitel), az El-Dabaa (BOT, 3 százalékos orosz hitel, 15 százalékos egyiptomi tőke) és az Akkuyu (BOO, teljes orosz tulajdon és üzemeltetés) eltérő szerződéses konstrukcióinak rendszerezett összehasonlítása az agent-principal keretben.
2. **Új intézményi közgazdaságtani keret alkalmazása** - A nukleáris projektek tranzakciós költségeinek (eszközspecifitás, gyakoriság, bizonytalanság) és a szerződéses formák (fix ár, költségtérítés, BOT/BOOT/BOO) kapcsolatának bemutatása a Rosatom-projektekre.
3. **Pénzügyi értékelés LCOE és NPV alapján** - Az Akkuyu 70,5-90,7 dollár/MWh, a Rooppur 77,8-100,82 dollár/MWh és az El-Dabaa 86,73-112,78 dollár/MWh LCOE-tartományok, valamint a 60 éves üzemeltetésre vetített NPV-számítások különböző tarifák mellett.
4. **Geopolitikai függőség és energiabiztonsági elemzés** - A hosszú távú orosz fűtőanyag-szállítási szerződések, a valutaleértékelődési kockázat és a Rosatom működési kontrolljának (különösen a török BOO esetén) feltárása.

A fejezet fő üzenete: az orosz nukleáris külpolitika a kelet-európai energiafüggőség tanulságai ellenére három, geopolitikailag érzékeny országban (Banglades, Egyiptom, Törökország) teremt hosszú távú ellátási, pénzügyi és működési függőségeket, miközben a projektek gazdasági megtérülése a nyilvános tarifaadatok és a Rosatom által közölt költségadatok átláthatatlansága miatt erősen kérdéses.

## Forrás

Wimmers, A., Böse, F., Kemfert, C., & von Hirschhausen, C. (Eds.). (2026). *Nuclear Power: Technology, Geopolitics, and Economics* (Studies in Energy, Resource and Environmental Economics). Springer Nature. ISBN 978-3-031-99893-5. https://doi.org/10.1007/978-3-031-99894-2

Chapter 9: Nuclear Diplomacy: Analyzing Russian Foreign New Build Projects. In: *Nuclear Power*. Authors: Youssef Said Farag, Alexander Wimmers. Open access (CC BY 4.0). Eredeti oldalszám: 233-266.