Uncovering Hidden Nuclear Subsidies and Other Forms of State Support (Chapter ch12)

Könyv: Nuclear Power: Technology, Geopolitics, and Economics (Springer, 2026) Szerzők: Doug Koplow Eredeti oldalszám: 321-354 Open access: CC BY 4.0 (https://doi.org/10.1007/978-3-031-99894-2) Wiki raw: [books/ch12.md] szinkronizálva a könyv-feldolgozás során Forrás: [books/ch12.md] szinkronizálva a könyv-feldolgozás során

Bevezetés: a nukleáris energia mint összetett rendszerjószág

A nukleáris energia soha nem tudott piaci alapon versenyezni más technológiákkal: történelmileg a szén, ma egyre inkább a megújulók jelentik a kihívást. Az OECD-országokban az új építésű projektek költségei folyamatosan emelkednek, és a versenypiaci liberalizáció tovább rontotta az atomerőművek gazdasági helyzetét. Az állami beavatkozás a nukleáris termelési lánc valamennyi szegmensét átszövi: az üzemanyag-ellátási láncot, az új reaktorok finanszírozását, a meglévő blokkok működésének fenntartását, valamint a "back-end" tevékenységeket (a leszerelés és a hulladékkezelés). Az állam emellett korlátlanul vagy részben átvállalja a balesetekből fakadó felelősséget. A fejezet alapja a szerző 2023-as WNISR (World Nuclear Industry Status Report) tanulmánya, és négy fő témát tárgyal: az állami tulajdont és hitelnyújtást, a kulcsszereplők gazdasági teljesítményét, valamint a "rejtett költségeket" (leszerelés, hulladék, baleseti felelősség, biztonság, proliferáció).

Állami tulajdon a nukleáris üzemanyag-ellátási láncban

David Newbery (Cambridge) szerint "egyetlen atomerőmű sem épült állami kockázatcsökkentés nélkül", és ez a tendencia erősödik. Az új reaktorok építése két tervezőgazdaságba, Kínába és Oroszországba koncentrálódik: 2018-2022 között a világon üzembe helyezett blokkok 53%-a és a kapacitás 55%-a kínai, 14%-a (7% kapacitás) orosz, míg Törökország 11%-os (12% kapacitás) részesedést mutatott. A reaktorgyártásban a kínai (részben nyugati terveken alapuló) tervek aránya 40% feletti, az orosz tervek 37%-osak voltak 2013-2022 között, és 50%-ra (46% kapacitás) nőttek az elmúlt öt évben. Franciaország ugyanebből az időszakból két, Dél-Korea egy blokkot szolgáltatott.

A globális urándúsítási kapacitás 46%-át orosz és 10,5%-át kínai állami vállalatok birtokolják; a nyugati kapacitás (UK, Franciaország, Hollandia, Japán) szintén túlnyomórészt állami tulajdon. A kormányok a globális dúsítási kapacitás közel 90%-át ellenőrzik. Geoffrey Rothwell (2022) megállapítása szerint "a magántulajdonú tőketársaságok a nukleáris szektorban már nem versenyképesek a nemzetközi piacokon", Kína és Oroszország "kiszorítja a nyugati ipart". Kína az Egy övezet, egy út kezdeményezés (Belt and Road) részeként a nukleáris együttműködést is alkalmazza: legalább 25 országgal van atomreaktor-megállapodása. Az amerikai National Academy of Sciences szerint biztonsági kockázatot jelent, ha ezek az elköteleződések gyengébb nukleáris együttműködési megállapodásokat (Nuclear Cooperation Agreements) eredményeznek, különösen az első reaktorukat fogadó országokban.

Kína a Hinkley Point C brit atomerőmű finanszírozását 2023 decemberében felfüggesztette, de 2030-ig 30 külföldi reaktorprojektet tervez, CN-¥1 trillió (US-$2019 145 milliárd) feletti befektetéssel. Pakisztánban a szuverén hitel a költségek 80%-át, Argentínában 85%-át fedezi; a kamatlábak 1-2% (Pakisztán), illetve 4,5% (Argentína), miközben Pakisztánban 2023 áprilisában az éves infláció elérte a 38%-os rekordot. Kína alkalmaz "adósság-részvény csere" konstrukciót is (debt-for-equity swap), amellyel stratégiai eszközöket (kikötők, bányák) szerezhet meg. A kínai CNNC (China National Nuclear Group Corporation) és CGN (China General Nuclear Power Corporation) amerikai feketelistára került, ami nehezíti nemzetközi terjeszkedésüket.

Oroszország hasonlóan kedvező feltételeket kínál: 3-5%-os hitelkamatlábat, kedvező üzemanyag-ellátási feltételeket, sőt a kiégett fűtőelemek visszaszállítását Oroszországba, megkímélve a vevőt a hazai hulladéktároló kiépítésétől. Ez évtizedekig tartó "lock-in" hatást biztosít Oroszországnak. Ukrajna lerohanása azonban korlátozta az orosz exportsikereket: Finnország, Jordánia és Szlovákia törölte a tervezett orosz projekteket, a cseh pályázatokból a Rosatomot kizárták. Banglades, Kína, Egyiptom és Törökország, valamint az EU-n belül egyedül Magyarország kitartottak az orosz megállapodások mellett. Az Oroszországból való függetlenedés az üzemanyag-ellátási láncban is megindult: a hat VVER-típusú reaktort üzemeltető európai ország (Bulgária, Csehország, Finnország, Magyarország, Szlovákia, Ukrajna) közül öt 2022 februárja óta új üzemanyag-gyártási szerződést kötött.

Állami hitelnyújtás a termelési láncban

A 12.1. táblázat 20 fejlesztési és exporthitel-intézmény 2008-2022 közötti hitelezését foglalja össze. Az OCI (Oil Change International) adatbázisa a teljes nukleáris hiteltámogatást US-$30,7 milliárdra becsüli (ebből equity US-$10 millió, garancia US-$561 millió, hitel US-$22,053 milliárd). A legnagyobb tételek: Kína Hinkley Point C-re CDB-n keresztül US-$7,8 milliárd, Pakisztán K-2/K-3-ra Chexim-en keresztül US-$6,5 milliárd, Argentína Sinosure-n keresztül US-$4,7 milliárd, Dél-Korea Barakah-ra (5 600 MW) US-$3,1 milliárd, USA Abu-Dzabi nukleáris erőműre US-$1,988 milliárd, Franciaország COFACE-n keresztül Tajsanra US-$2,449 milliárd. A táblázat orosz hitelezése (US-$263 millió) nem reprezentatív: a Columbia Egyetem (Bowen és Apostoaei 2022) US-$75 milliárdos orosz kötelezettségvállalásról, az amerikai DOE (2020) US-$2020 133 milliárd (~US-$2022 163,5 milliárd) külföldi megrendelésről számol be, az adatok eltérése elsősorban a Rosatom és az Atomstroyexport projektfinanszírozásából fakad. A kínai hitelezés OCI szerint US-$19 milliárd, Bowen és Apostoaei szerint US-$22 milliárd.

Az OECD 1978-as "Megállapodás a hivatalosan támogatott exporthitelekről" (Arrangement on Officially Supported Export Credits) korlátozza a hiteltámogatási támogatásokat: a kamatlábak a nemzeti Treasury-kamatlábakhoz (CIRR) kötöttek, a kockázati felárak alkalmazandók, a kereskedelmi tartalom maximum 85% (2021 előtt 30% helyi tartalom), a nukleáris projektek visszafizetési ideje maximum 18 év. Az amerikai EXIM Bank 1965-1985 között a nemzetközi nukleáris projektek nagy részét finanszírozta, a nukleáris projektek visszafizetési ideje kétszerese volt más EXIM-projekteknek, kilenc éves türelmi idővel. Az újabb exporthitel-kezdeményezések közé tartozik a Lengyelországba és Romániába tervezett SMR-ekhez (kis méretű moduláris reaktor) nyújtott US-$4 milliárd (EXIM US-$3 milliárd, DFC US-$1 milliárd), valamint az ukrán többblokkos projekt első két reaktorának 85%-os EXIM-támogatása (becsült költség US-$10 milliárd).

Állami támogatás a meglévő reaktorok működésének fenntartásához

A nukleáris ipar évtizedek óta azt hangoztatja, hogy az atomerőművek drágán építhetők, de olcsón üzemeltethetők. Az amerikai flottánál 2012 óta valós költségcsökkenés figyelhető meg az üzemanyag- és üzemeltetési költségekben, a kihasználtsági tényezők magasak. A piaci nyomás (Egyesült Államokban az olcsó földgáz, világszerte a szél- és napenergia) mégis veszélyezteti a működő reaktorokat: 2013-2022 között 13 amerikai reaktor zárt be. Finnországban az Olkiluoto-3 2023 áprilisában kezdte meg a kereskedelmi üzemet, de egy hónappal később a megújulók termelésének felfutása és a negatív nagykereskedelmi árak miatt a termelést visszafogták; hasonló korlátozásokat hajtottak végre spanyol reaktoroknál.

Egyesült Államok: New York, Illinois, New Jersey és Connecticut állami szintű, MWh-alapú támogatást vezetett be 19 reaktorra, 5-12 éves időtartamra, 2030-ig összesen több mint US-$15 milliárd értékben. Ohio-ban egy hasonló, US-$1 milliárdos programot US-$60 millió politikai vesztegetési botrány miatt visszavontak. A Zero-Emission Nuclear Production Credit (korábbi PTC kiterjesztése) maximum US-$15/MWh támogatást ad 2024-2032 között működő blokkoknak. A Civil Nuclear Credit (CNC) program US-$6 milliárdot különített el, a Diablo Canyon erőmű US-$1,1 milliárdot kapott. A Palisades (Michigan) újraindítása US-$15 milliárdos DOE-hitelt és US-$1,3 milliárd szövetkezeti támogatást kapott.

Franciaország: A 2022-es korróziós problémák, klíma- és sztrájkmegszakítások miatt az 56 reaktor közel felét hosszabb időre leállították. Az ARENH (Accès Régulé à l'Électricité Nucléaire Historique) megállapodás alapján az EDF 100 TWh-t (termelés mintegy negyede) köteles volt versenytársainak fix áron eladni, 2023-ban ez a mennyiség a piaci ár egy tizedéért kelt el. A 2022-es veszteség €17,9 milliárd (US-$8,8 milliárd) volt, a teljes adósság €64,5 milliárdra (US-$67,9 milliárd) nőtt. A francia kormány 2022 októberében ismét teljesen államosította az EDF-t (~€10 milliárd / US-$10,5 milliárd azonnali költség), és 2023 júniusában újraszervezte annak nukleáris tevékenységeit. A kormány hat új reaktor építését tervezi becsült €2023 50 milliárd (US-$2023 54,7 milliárd) költséggel, nulla kamatozású hitellel. A Hinkley Point C költsége a 2025-ös francia számvevőszéki jelentés szerint megduplázódott, £2015 31-34 milliárdra (~£2023 40-43 milliárd / US-$2023 50-53 milliárd). A Flamanville-3 EPR 2024 decemberében, 12+ éves késéssel csatlakozott a hálózatra, legalább €2015 13,2 milliárd (~€2023 15 milliárd / US-$2023 16 milliárd) költséggel, a teljes költség (finanszírozással együtt) eléri a €2023 23 milliárdot (US-$2023 24,6 milliárdot).

Belgium: 2023 decemberében a kormány és az Engie keretmegállapodást írt alá két reaktor (Tihange 3, Doel 4) újraindításáról és élettartam-hosszabbításáról. A szerződés tartalmaz egy árminimumot (Contract-for-Difference) és a teljes nukleáris hulladék-felelősség átvállalását a belga kormány által, így az Engie mentesül a jövőbeli költségek alól.

Japán: A 2011-es fukusimai katasztrófa óta 2024 novemberéig ~US-$2024 75,37 milliárdot (JP-¥2024 11 403 milliárd) költöttek kártérítésre és kármentesítésre, nagyrészt állami forrásból. A teljes takarítási költség US-$2021 322-758 milliárdra becsülhető. 25 reaktor újraindítását kérték, 2023 júliusáig 17 kapott engedélyt, de csak 10 indult újra, 2024 végére 14. A japán kormány a 20 éves "hosszú távú dekarbonizált villamosenergia-aukció" második körében immár a nukleárist is támogatja, legfeljebb 2 GW kapacitásig biztonsági fejlesztésekre.

Európai Unió: Az orosz inváziót követő ársokkra 2023 júniusáig 29 európai ország €2023 758 milliárd (US-$2023 820 milliárd) támogatást fizetett ki, jellemzően áfacsökkentés és ársapka formájában.

A kulcsszereplők gazdasági teljesítménye

EDF: A világ legnagyobb reaktorüzemeltetője 2022 októberében teljesen állami tulajdonba került. A 2022-es nagy veszteségek után 2023-ban nyereségre váltott a magasabb villamosenergia-áraknak és a csökkentett ARENH-kötelezettségnek (20 TWh-val kevesebb kötelező értékesítés) köszönhetően. A 2022 végi nettó adósság ~€65 milliárd (US-$68,7 milliárd), 2024 közepére €2024 54 milliárdra csökkent. A kormány €325/MWh (US-$342/MWh) feletti áron fogyasztói támogatást vállalt, 2023 végén új, profitmegosztásos rendszert vezettek be az ARENH 2025-ös lejárta után.

Rosatom: Az orosz állam tulajdonában lévő vállalat ellenére az ukrajnai inváziót követően 2022-ben 15%-kal nőttek a bejelentett exportok, a külföldi megrendelések stabilan US-$200 milliárd körül. A Rosatom Overseas leányvállalat amerikai szankciók alatt áll, 2025 januárjában a Biden-adminisztráció a Rosatom vezetőségére is szankciókat vetett ki. Az orosz nukleáris üzemanyag az USA-ba speciális felmentésekkel továbbra is beérkezik; az USA és Európa 2022-ben US-$1,7 milliárd (a teljes US-$2,2 milliárd orosz exportból) értékben vásárolt orosz üzemanyagot és kapcsolódó termékeket, 2024-ben azonban ezek a vásárlások összességében csökkentek.

CGN és CNNC: Fitch a CGN-t "A+"-ra értékelte a kínai állammal való szoros kapcsolat miatt. A CGN 2023-ban CN-¥2,3 milliárd (US-$2023 325 millió), 2022-ben CN-¥2,4 milliárd (US-$356 millió) közvetlen állami támogatást kapott. Az áfa-visszatérítés 2022-ben US-$350 milliót (CGN) és US-$360 milliót (CNNP) jelentett. Mindkét vállalat amerikai feketelistán van.

Westinghouse: 2017 márciusában csődöt jelentett be a vogtle-i és VC Summer projektek veszteségei miatt, kifizetett US-$2017 3,7 milliárdot Vogtle-nak és US-$2017 2,17 milliárdot Summernek. 2018-ban a Brookfield (BBP és BAM) vásárolta meg ~US-$2018 4,6 milliárd értéken, majd 2022 októberében a Brookfield Renewable Partners (51%) és a Cameco (49%) US-$7,9 milliárdért megvette. Az AP1000 PWR és az AP300 SMR fejlesztés alatt áll, a bolgár Kozloduyban két AP1000-as megállapodás született 2024 novemberében, az UK-ban négy AP300-as SMR-re szóló MoU-t írtak alá.

KEPCO: A dél-koreai állam tulajdona (Korea Development Bank 32,9%, kormány 18,2%, a KEPCO Act minimum 51%-os állami tulajdont ír elő). 2012 és 2021 között a nukleáris eszközök aránya 34%-ról 38%-ra nőtt; a szén és LNG magas ára miatt a működési veszteség 2022-ben közel US-$25 milliárd volt (minden idők legnagyobb). Az adósság 2023-ban először lépte át a ₩200 trilliót (US-$149 milliárd), megközelítve a kötvénykibocsátási kapacitás határát. A Fitch a KEPCO-t az államival azonos "AA-/Stable" szintre értékeli, mivel "nagyon erős az állami támogatás valószínűsége", a bázis hitelminősítéshez képest 6-8 notchs emeléssel.

Constellation Energy: Az USA legnagyobb nukleáris üzemeltetője, 2019-ben az amerikai nukleáris kapacitás több mint 20%-át birtokolta. A Schneider és munkatársai (2023) számításai szerint reaktorainak közel 40%-a (a termelési kapacitás közel egyharmada) kapott állami támogatást 2021-ig; a 12, szubnacionális támogatásban részesülő amerikai reaktor közül 9 a Constellation tulajdonában volt.

TEPCO: A kormány a 2011-es fukusimai baleset óta többségi tulajdonos. 2022-ben a cég első alkalommal szenvedett el évtizedes nettó veszteséget, és nem tudta befizetni a Fukusima-áldozatok alapjába az éves hozzájárulást; 2023 elején US-$3 milliárd sürgősségi hitelt kapott banki konzorciumtól, 2023-ban visszatért a nyereségességhez. A fukusimai szennyezett víz tengerbe engedése 2023-ban nemzetközi és belföldi ellenállásba ütközött. Az olvadt fűtőelemek eltávolítása 2024 szeptemberében kezdődött, a teljes leszerelés legalább 30 év. A teljes költségbecslés 2019-re elérte a JP-¥2019 41 trilliót (US-$2022 430 milliárd). 2022-ben polgári bíróság US-$95 milliárdos kártérítésre kötelezett négy volt TEPCO-vezetőt (a büntetőjogi felelősséget 2019-ben és a tokiói fellebbviteli bíróság 2023-as döntésében nem állapították meg).

Rejtett költségek: leszerelés

A leszerelés eszköz-kivezetési kötelezettség (Asset Retirement Obligation, ARO), amelyet más iparágak is ismernek, de a nukleáris szektorban a nagy zárási költségek, a radioaktivitás és a hulladékkezelés extrém hosszú ideje miatt sokkal nagyobb kockázatot jelent. Az LCOE (szintézis-egységköltség, levelized cost of energy) számítások diszkontálják ezeket a költségeket, így a 10%-os tőkeköltséggel az IEA az új építésű erőművek leszerelési költségét ~US-$0,01/MWh-ra becsüli (3%-nál maximum US-$0,40/MWh, Szlovákia kivételével). A gyakorlatban a finanszírozás gyakran elégtelen: a szigetországi (UK) fejlett gázhűtéses reaktorok (AGR) leszerelési költsége 2004 és 2021 között megduplázódott £2021 23,5 milliárdra (US-$2021 32 milliárd), és további növekedés kockázatával jár. Reaktor-szintű elemzés Németországra €2020 5,98/MWh (US-$2020 6,82/MWh), Olaszországra €2020 14,05/MWh (US-$2020 16,02/MWh), Litvániára €2020 13,78/MWh (US-$2020 15,71/MWh) költséget becsül, ami nagyságrendekkel meghaladja az IEA értékeit.

A 12.2. táblázat 58 ország finanszírozási mechanizmusait mutatja: 12 ország kizárólag állami forrást használ, kettő kizárólag állami tulajdonú vállalaton keresztül, öt esetében "állami finanszírozás tervezésből vagy hiányból", míg 30 (61,2%) kizárólag felhasználói finanszírozást alkalmaz, de minden esetben a kormányok háttérből garantálják a hiányokat. 2024 júliusáig a több mint 200 leállított reaktorból csak 23-at szereltek le (17 USA, 4 Németország, 1-1 Japán és Spanyolország), és csupán 11 telephely (4,4%) került zöldmezős visszaadásra. Az amerikai költségbecslések US-$478-1 435/kWe (közösségi) és US-$615-2 148/kWe (befektetői tulajdonú) között szóródnak, a 25%-os tartalék ellenére az alulfinanszírozás gyakori. Az európai esettanulmányok a következő aggregált hiányokat mutatják: Franciaország €2020 10 milliárd (US-$2023 10,9 milliárd), Németország €2020 6 milliárd (US-$2023 6,6 milliárd), Svédország US-$3,3 milliárd. Az AlphaValue (2015) becslése szerint az EDF leszerelési költségei "magánfinanszírozási alapon" telepített MW-onként háromszorosan alulbecsültek; a francia Nemzetgyűlés 2017-es jelentése megerősítette, hogy a leszerelési előirányzat az OECD egyik legalacsonyabbja, 4,4%-os optimista diszkontrátával. Az amerikai nukleáris leszerelési alapok (DTF) hiánya meghaladja a US-$17 milliárdot, a Callan Institute évi US-$1 milliárdos kiegészítő befizetést javasol.

Rejtett költségek: hulladékgazdálkodás és baleseti felelősség

A kiégett fűtőelemek telephelyi tárolása világszerte jellemző (a teljes kiégett fűtőelem mintegy fele). A mélységi geológiai tárolók (deep geological repositories) építése jelentős késedelmekkel küzd, a finn tároló a 2020-as évek közepén indulhat. A hulladékgazdálkodás költségbecslései: USA US-$168 milliárd, Franciaország US-$35 milliárd, Kanada CA-$26 milliárd (US-$19 milliárd), Németország US-$140 milliárd, Svédország US-$17 milliárd (SKB), Svájc US-$21 milliárd. A kiépítésért felelős szervezetek (Svédországban, Finnországban) maguk is túlnyomórészt állami tulajdonúak. Az SMR-ek hulladékgazdálkodási kihívást jelenthetnek: a tórium-232/urán-233 üzemanyag-ciklusok nem termelnek kevesebb hulladékot; a Krall és munkatársai (2022) által vizsgált három SMR-terv az energiával egyenértékű kiégett fűtőelem, valamint a hosszú- és rövid-élettartamú hulladék térfogatát a gigawattos PWR-ekhez képest akár 5,5, 30, illetve 35-szörösére növeli.

A baleseti felelősség nemzetközi szerződések (Párizsi Egyezmény, Bécsi Egyezmény, Joint Protocol, kiegészítő egyezmények) által szabályozott, de a teljes fedezet az USA-ban is csak US-$2024 16,1 milliárd (~US-$2021 13,9 milliárd), miközben a japán kormány a fukusimai katasztrófa költségét US-$2021 223 milliárdra becsülte (a 2019-es JCER-becslés US-$2021 322-758 milliárd volt, a felső határ a trícium-eltávolítás US-$2021 370 milliárdos költségét is tartalmazza). A 12.3. táblázat 2024-es adatokat közöl az egyes országok felelősségi fedezetéről: India <US-$715 millió, Dél-Korea <US-$400 millió, Kína US-$150 millió, Csehország US-$339 millió, Szlovákia US-$322 millió, míg az USA US-$16 233 millió, Franciaország US-$2 361 millió, UK és Belgium US-$2 897 millió.

Rejtett költségek: biztonság és proliferáció

A nukleáris lánc proliferációs kockázatot hordoz: a fűtőanyag-ellátás, a szaktudás, a kettős felhasználású technológiák és a létesítmények álcázott katonai célú felhasználása. A nagy hatású, de a fegyverekhez közeli dúsítású urán (HALEU, ~20% U-235) alkalmazása egyes feltörekvő reaktorterveknél különösen kockázatos, mivel a lépés a közvetlenül fegyverhasználható dúsítási szint felé jelentős. Az Union of Concerned Scientists (Lyman 2021) értékelése szerint a legtöbb új reaktorterv biztonsági, valamint proliferációs és terrorizmus szempontból rosszabb, mint a hagyományos könnyűvizes reaktorok; a HALEU-tól való függőség közös jellemző. A 2019-es palo verde-i atomerőmű (Arizona) feletti drón-repülések, valamint a 2024 december 11-17. közötti amerikai reaktor-drónészlelések számának ugrásszerű növekedése jelzi, hogy a jelenlegi tervezési fenyegetettség (Design Basis Threat) nem tükrözi a valós kockázatokat. 2025 februárjában orosz drón csapást mért a csernobili 4-es blokk szarkofágjára. Az amerikai biztonsági költségeket évi US-$4 milliárdra (ipar) + US-$1,1 milliárdra (nemzetközi kormányzati) becsülik; az Egyesült Királyságban évi legalább £2 milliárdot katonai célokra csatornáznak át.

Összegzés

A fejezet négy legfontosabb tudományos hozzájárulása:

1. A rejtett állami támogatás rendszerszintű feltárása - A nukleáris ipar a teljes értékláncban (üzemanyag-ellátás, új építés, működés, leszerelés, hulladék, baleseti felelősség) állami beavatkozástól függ; Kína és Oroszország a világ új reaktorépítésének 67%-át uralják, nem piaci hitelkonstrukciókkal (3-5%-os orosz, 1-2%-os kínai kamatlábak), míg az OECD 1978-as megállapodása korlátosan hatékony.

2. A működési támogatások költségvetési hatása - Az USA-ban 19 reaktor állami MWh-alapú támogatása 2030-ig meghaladja a US-$15 milliárdot; Franciaország 2022-es EDF-vesztesége €17,9 milliárd volt, ami teljes államosításhoz vezetett; a japán fukusimai kármentesítés 2024-ig US-$2024 75,37 milliárd, a teljes költség akár US-$2021 758 milliárd is lehet.

3. A leszerelési és hulladékgazdálkodási alulfinanszírozás - A világ több mint 200 leállított reaktorából 2024-ig csak 23-at szereltek le; az amerikai DTF-hiány meghaladja a US-$17 milliárdot, a francia EDF magánfinanszírozási alapon háromszorosan alulbecsült; a hulladéktárolók költsége országos szinten US-$17-168 milliárd között mozog, és a költségek várhatóan tovább nőnek.

4. A baleseti felelősség és proliferáció elégtelensége - A teljes amerikai nukleáris biztosítási pool (US-$16,1 milliárd) a fukusimai katasztrófa becsült költségének (US-$2021 223-758 milliárd) töredéke; Kína biztosítási fedezete mindössze US-$150 millió, Indiáé <US-$715 millió, Dél-Koreáé <US-$400 millió; a HALEU-üzemanyag és a sok telephelyen alkalmazott SMR-technológia proliferációs kockázatot növel.

A fejezet fő üzenete: a nukleáris energia dekarbonizációs előnyeit csak a rejtett költségek (állami finanszírozás, leszerelési és hulladékgazdálkodási hiányok, baleseti felelősség, proliferáció) teljes belsővé tételével szabad mérni; ennek hiányában a piaci verseny torz, a társadalom viseli a kockázatokat, és a nukleáris energia nem tud tisztességesen versenyezni sem a megújulókkal, sem a hatékony energiafelhasználással. Szigorúbb szabályozási keretek és a megerősített nemzetközi non-proliferációs megállapodások szükségesek a költségek internalizálásához és a biztonsági kockázatok kezeléséhez.

Forrás

Wimmers, A., Böse, F., Kemfert, C., & von Hirschhausen, C. (Eds.). (2026). Nuclear Power: Technology, Geopolitics, and Economics (Studies in Energy, Resource and Environmental Economics). Springer Nature. ISBN 978-3-031-99893-5. https://doi.org/10.1007/978-3-031-99894-2

Chapter ch12: Uncovering Hidden Nuclear Subsidies and Other Forms of State Support. In: Nuclear Power. Authors: Doug Koplow. Open access (CC BY 4.0). Eredeti oldalszám: 321-354.