EPR: The Reactor That Tried to Please Everyone and Satisfied No One

Az EPR (European Pressurized Reactor) a világ legnagyobb nyomottvizes reaktora (~1600 MWe), a francia N4 és a német Konvoj flotta örökségéből született. Az 1990-es években azzal a céllal tervezték, hogy könnyen engedélyeztethető legyen bármely európai szabályozónál — a valóságban minden ország extra követelményeket támasztott, ami katasztrofális építési késedelmekhez és költségtúllépésekhez vezetett.

Tervezési Filozófia

• Francia hozzájárulás: N4-es sorozat — négyhurkos elrendezés, aktív biztonsági rendszerek, duplafalú konténment, modern I&C
• Német hozzájárulás: Konvoj flotta — 4 biztonsági vonat (de az EPR-ben 100%-os kapacitással, szemben a Konvoj 50%-ával), bőséges belső tér üzem közbeni karbantartáshoz, aeroball neutronfluxus-mérés, online karbantartási képesség
• Eredmény: 6 dízelgenerátor (4 biztonsági vonat + 2 station blackout), hatalmas fizikai méret, alacsony teljesítménysűrűség ("big lazy reactor")

Építési Problémák

• Olkiluoto 3: Finn szabályozó extra I&C rendszert követelt, már előrehaladott építkezésnél
• Flamanville 3: 2006-tól 2026-ig tartott a teljesítmény eléréséig
• Hinkley Point C: Brit ONR analóg biztonsági rendszert, szigorúbb szeizmikus követelményeket írt elő; 700M£ "hal-diszkó" akusztikus halriasztó

EPR2

• Egyrétegű konténment, 3 biztonsági vonat, nincs üzem közbeni konténmentbe lépés
• ~30% költségcsökkenés, de elveszíti a német üzemeltetési rugalmasságot
• Seeley szerint az eredeti EPR halott — Hinkley Point C lehet az utolsó

Kulcs Tanulságok

1. A konszenzusos "mindent bele" tervezés kontraproduktív
2. A folyamatos építési tapasztalat fontosabb, mint a tervezési filozófia
3. A szabályozói harmonizáció egyelőre nem valósult meg
4. 1600 MWe egy blokkban hálózati stabilitási kockázatokat jelent