The Survival Podcast #3834, Cluster Cluck Drive, autonóm csirketraktort mindenki kertjébe (2026-04-16)¶

Epizód: The Survival Podcast, Epi-3834 • Típus: Interjú (csütörtök, videós adás) • Dátum: 2026-04-16 (csütörtök) • Házigazda: Jack Spirko • Vendég: Zach Smith (gazdálkodó, agronómus — Iowa State University; a Stock Cropper és a Cluster Cluck alapítója) Forrás: thesurvivalpodcast.com • thestockcropper.com Transcript: OpenAI Whisper ASR transcript, saját futtatás (13 872 szó, 447 sor) Szponzorok: KnifeKits.com (2010 óta), Start9 Sovereign Computing

Összegzés¶

Zach Smith iowai gazdálkodó és agronómus, akit korábban a Food, Inc. 2 dokumentumfilm tett ismertté: a 94 perces filmből 11-12 perc az ő történetéről szól, ami az egyik legnagyobb arányú egyedi történet a filmben.
Az eredeti Stock Cropper ötlete 2020-ban született, és a kukorica-szójabab-monokultúra „hörcsögkerék” rendszerére adott válasz volt: legelősávokat és kukoricasávokat váltogatva akarták visszahozni a jószágot a kukoricatáblába.
Ehhez építették meg a Cluster Cluck 5000-et, a világ első „háromkarikás vándorcirkuszát kerekeken”: elöl juhok és kecskék, középen sertések, hátul csirkék, napenergiával és csörlővel mozgatva, naponta többször.
A Stock Cropper rendszert a Precision Planting kutatófarmra telepítették Közép-Illinois-ban, ahol 2024-ben 435 bushel, 2025-ben 426 bushel kukoricahozamot ért el a korábbi körülbelül 400 bushel-es rekord helyett, és a legjobb ROI-t hozta a farmernek az összes vizsgált rendszer közül.
A nagyüzemi rendszer mégsem skálázható, mert az iowai sertés- és baromfitermelés vertikálisan integrált: a gazda sosem tulajdonosa az állatnak, csak gondozója, ezért a nagy négy hústermelő felbontása nélkül nincs piac, ezért Zach a protein sovereignty (fehérje-önrendelkezés) piacra váltott.
A Cluster Cluck Pico (a teljes, önjáró csirketraktor) gyártását egy súlyos csapás hátráltatta: az engineering és gyártási partnere válása és kilépése miatt másfél évre megállt a fejlesztés, majd egy új gépészmérnök-villamosmérnök és egy stratégiai befektetési partner érkezésével állt talpra a cég.
Az új termék, a Cluster Cluck Drive egy kompakt (60-75 font), napenergiás, csavarorsós emelőszerkezet, amely bármely legfeljebb 600 font súlyú, kerekeken gördülő ketrechez csatlakoztatható, és autonóm módon továbbmozgatja azt, így a vevő maga építheti a „dobozt” (a ketrecet), ami a szállítási költséget drasztikusan csökkenti.
Két kiegészítő fejlesztés: a Chicken Fluffer, egy forgó szerkezet a ketrec hátulján, amely elriasztja a csirkéket, hogy ne fusson át rajtuk a gép, és egy ragadozó elleni automata kötény, amely a Jack emelkedésével és süllyedésével együtt hajtja fel és le az acélkötényt, megőrizve a ragadozóbiztos zárást.
A célár 2027-re 2000-2500 dollár, egy beta-kör mintegy 15 egységgel 2026-ban, majd korlátozott sorozatgyártás 2027-ben, a Pico pedig várhatóan 2028-ban.
Zach szerint a fehérje-önrendelkezés gazdasági esete most erősödött meg igazán: a legolcsóbb darált hús (80/20) nyolc dollár fontra ment fel, a húsvágási minőségű brisket öt évvel ezelőtt 1,47 dollár volt, és az organikus marhahús prémiuma a korábbi 25-30 százalékról 5-10 százalékra csökkent a hagyományoshoz képest.
Spirko szerint a Drive-nak van egy erős másodlagos piaca is: azok, akik szeretnének szabadságot (hosszú hétvégére elutazni), de az állataik a földhöz kötik őket, automatizálással ez feloldható, és a 2500 dolláros ár négy év alatt minimálbérszintre csökkenti a „virtuális munkás” óradíját.

Zach Smith háttere és a Stock Cropper eredete¶

Jack Spirko úgy vezeti be a vendéget, hogy Zach Smith neve azért hangzik ismerősen, mert kevéssel két évvel korábban már járt a műsorban: ő egy úttörő, mérnöki szemléletű, újító gazdálkodó és vállalkozó, aki olyan rendszereket épített, amelyekkel a jószágot táblákon, legelőkön, sőt a szántóföldi növénysorok között is át lehet mozgatni.

Zach az iowai háttérről mesél. Középiskolás korában gazdálkodni akart, de ő volt a legidősebb öt gyerek közül, és az egyik öccse még csak junior évében született, így sokáig kellett volna várnia, amíg a szülők „kiengedik a fészket”. Ezért elment az Iowai Állami Egyetemre agronómiai diplomát szerezni, és úgy gondolta, hogy a nagyüzemi agráriumban („Big Ag”) fog dolgozni, ott is indult a karrierje. Végül akkor nyílt meg a lehetőség, amikor a testvére közeledett a diplomaosztáshoz, a szülők pedig úgy döntöttek, hogy visszavonulnak; ehhez társult az etanol-boom gazdasági motorja, ami 2013-ban elindította őt a kukorica-szójabab termelésben. Négy évvel ezelőtt aztán elegendő földet tudott felvásárolni ahhoz, hogy főállásban gazdálkodjon, és ezzel egy időben indította a Stock Croppert.

Zach szerint miután az ember megtapasztalja a szabadságnak azt a szintjét, hogy nem alkalmazott senkinél, nehéz visszatérni. Elmeséli, hogy a korai időszakban álmából ébredt fel azzal, hogy van egy munkahelye, és rémületben ébredt, hogy „mi ment olyan rosszul, hogy most visszamegyek egy irodába vagy cubicle-ba?”.

A Stock Cropper történetét felidézve: az ötlet 2020-ban született néhány gazdálkodó baráttal, és eredetileg nem feltétlenül a regeneratív gazdálkodás volt a cél, hanem hogy kitalálják, hogyan lehet a jószágot visszaintegrálni egy kukoricatáblába, és létrehozni egy tökéletes rotációs rendszert, ahol legelősávok és kukoricasávok váltakoznak, az állatokat pedig a kukorica melletti legelősávokon mozgatják, így a táblában egyszerre terem kukorica és hízik a jószág.

Ehhez meg kellett építeniük a Cluster Cluck 5000-et, amit Zach a világ első háromkarikás, kerekeken gördülő vándorcirkuszának nevez: egy mobil legelőistálló, amelyben elöl juhok és kecskék, középen sertések, hátul pedig csirkék kaptak helyet, így négyféle haszonállat vonult végig a kukoricatáblán. Az egységet naponta többször mozgatták, az első évben napenergiával és csörlővel. Zach bevallja, hogy nem tudták, működni fog-e, de végül remekül működött, és nagy figyelmet keltett.

Két évvel korábbi szereplése idején éppen a Food, Inc. 2 premierjét követően járt a műsorban, amelyben a történetük szerepelt, és azóta sok elismerést kapott. A film kapcsán elmondja: a forgatás a COVID első évében, 2020 őszén kezdődött, és két és fél évig tartott. Azt is megjegyzi, hogy aki részvételt vállal egy ilyen produkcióban, az minden szerkesztési jogot elveszít, ezért nem tudja, hogyan fogják bemutatni, ő viszont elégedett volt a filmbeli ábrázolásukkal. A 94 perces filmből 11-12 perc szólt róluk, ami az egyik legnagyobb koncentrációja egyetlen történetnek, és ez ajtókat nyitott meg: az emberek az egész országból és a világból látták őket, ami érdeklődést és folyamatos vásárlói érdeklődést hozott.

Ennek nyomán előadói felkérések és podcast-szereplések is jöttek. Külön élményként említi, hogy a filmet képviselte a Telluride Filmfesztiválon, majd a washingtoni premiernél körülbelül két évvel korábban: farmerként érkezett és állt sorba mindenki mással, majd bevitték a VIP-szobába, ahol olyan hírességek voltak, mint Morgan Freeman, Mark Cuban és Chris Tucker. „Heinekenet iszom az elit társaságában”, összegzi.

A Pico és a súlyos visszaesés¶

Két évvel korábbi szereplésekor jelentették be a Cluster Cluck Pico nevű terméket, egy háztáji csirketraktort. Zach szerint a Stock Cropper nagyüzemi, táblaszintű rendszerétől azért fordultak el, mert annak a piaca korlátozott volt, és úgy döntöttek, hogy az ott kifejlesztett technológiát egy létező piacra, a fehérje-önrendelkezés (protein sovereignty) piacára alkalmazzák.

A terveik szerint 2024-2025-ben lett volna az első sorozatgyártás, de Zach szerint ahogy sok startupot, őt is váratlan csapás érte: az engineering és gyártási partnere váláson esett át, ami körülbelül másfél évre megbénította a fejlődést, majd egy évvel korábban végül elhagyta a céget. Zach szerint egy évvel korábban gyakorlatilag holtpontra került, és ez fájdalmas volt, mert amikor korábban a műsorban járt, rengeteg jelentkezést és lendületet kapott a közönségtől, éppen ezért szeretett volna visszatérni és elmagyarázni, mi történt és miért nem sikerült teljesíteni.

A jó hír szerinte az, hogy a jelenlegi helyzet erősebb, mint valaha. Azt követően talált egy új gépész- és villamosmérnököt, valamint egy stratégiai befektetési és operatív partnert, aki nagy tapasztalattal segíti a kockázatitőke-folyamaton való átjutást. A legfontosabb pedig, hogy van egy új termék, amellyel elsőként mennek piacra a Pico helyett: egy hajtómű (drive unit), amely a meglévő csirketraktorukra csatlakoztatható, és autonómmá teszi azt, kivéve a napi mozgatás feladatát. Ha valaki nem akar kimenni és maga mozgatni, a szerkezet autonóm módon, napenergiával működve megteszi helyette. A cég így a nagyüzemi rendszerből indult, most viszont a fehérje-önrendelkezésre fókuszál, és ezt a Cluster Cluck Drive vezeti majd be, a Pico pedig várhatóan egy évvel később kerül gyártásba.

A Cluster Cluck Drive működése¶

Spirko rákérdez az új termék és a korábbi megközelítés közötti különbségre. Zach elmagyarázza: az új termék sokkal kisebb, és a vásárló maga készíti el a „konténment rendszert”, vagyis a terjedelmes és nehéz részt. Ez nemcsak anyagköltség szempontjából kedvező, hanem elsősorban szállítási szempontból: egy viszonylag kis traktor (például négy láb szor nyolc láb méretben) országon át történő szállítása rendkívül drága. Így a cég az intelligenciát és a munkát végző működő komponenst konszolidálta, a nagy és terjedelmes részt pedig a vevő építi meg.

Spirko felidézi, hogy a korábbi adásban éppen ez volt az egyik probléma: mennyibe kerül egy ilyen egységet A pontból B pontba eljuttatni. Zach megerősíti, hogy pontosan ez volt a frusztrációja, és a befektetők is ezt kérdezték: „hogyan fogod ezt megvalósítani? A szállítási költségeid megölnek”. A pivot pont tavaly nyáron jött el: Zach elvitte a Pico nagy istállót egy iowai városi fesztiválra, ahol néhány ezer ember fordult meg, és sokan megálltak nála azzal, hogy „nagyon tetszik ez a Pico dolog, szívesen lenne a kertemben, de már van csirkeketrecem, és jó lenne, ha valamit rá tudnék csatlakoztatni”. Zach szerint ezt körülbelül 25-szor hallotta meg aznap, és úgy döntött, utánanéz. Tavaly augusztusban aztán elkötelezték magukat a váltás mellett: a Pico hajtóműve rendben volt, de nem volt az, aminek lennie kell, és ráadásul sokkal olcsóbb a piacra jutás, ha a Drive-ra fókuszálnak. Emellett a piac is kinyílik: nem mindenki engedhet meg magának egy nyolc-tízezer dolláros csirketraktort, ami nagyon szűk demográfia volt. Az új termékkel viszont a homesteading közösség csináld-magad típusú embereit is elérik, akik szeretnek maguk építeni.

Zach szerint a megközelítés lényege, hogy ők azt csinálják meg, ami technikailag nehéz, és hagyják, hogy a vásárló azt tervezzen, amit akar, nekik csak az autonómia-részt adják. Ez egyben üzletileg is vonzóbb számára: sokkal alacsonyabb a küszöb. Spirko szerint a vásárlóra marad, hogy megépítsen valamilyen konténment-dobozt, és bár lehet nagyon díszes, tojótyúkoknak való, éjszakai ólba feljáró, fészekaljban tojó változatot építeni, lehet egyszerű, szellőző és árnyékolt húshasznú dobozt, sőt nagyobb állatoknak valót is, a lényeg, hogy a végén egy dobozt épít. Ahogy Spirko fogalmaz: mi nehezebb, egy autót építeni vagy egy lapos felületet, amin vezetni? Az autó komplexebb gép, de az útépítéshez elég egy buldózer; nem lesz olyan tartós, mintha leaszfaltoznák, de utat építeni egyszerű. Így dobozt és ketrecet építeni sem bonyolult.

Spirko felidézi a saját első csirketraktorát: négy láb szor nyolc láb, fűrészáru, drótháló, szegelőpisztoly és körülbelül 15 perc meg egy sör. A mozgatásnál viszont azt kívánta volna, hogy bárcsak lett volna ez a szerkezet, mert így egy nem túl nagy lábnyomú, meglehetősen nehéz és mozgatni bonyolult tárgy lett, amit a felesége egyáltalán nem tudott elmozdítani. A mostani felállás szerint a terjedelmes és könnyű részt, valamint az építést a vevőre terhelik, aki teljes testreszabást kaphat: lehet egyszerű húshasznú csirketraktor, lehet „Salatin-stílusú”, „Darby Simpson-stílusú”, vagy akár a „csirke Tadzs Mahal”, mindenki azt épít, amit szeretne.

Zach megerősíti, hogy a Pico-t is tervezik még: rengeteg jelentkező volt rá, de ez egy első elvekből (first principles) induló megközelítés, a hajtóműre szükség volt ahhoz, hogy a Pico is jó legyen, ezért előbb ezt tökéletesítik, sok visszajelzést gyűjtenek, sokat eladnak belőle, majd kiterjeszkednek a fehérje-önrendelkezés irányába.

Az új Drive technikai részletei¶

Spirko az árra kérdez. Zach elmondja, hogy ez a végleges verzió technológiai szintjétől függ, és lehetnek különböző szintek: lesz olyan változat, amely nem autonóm, hasonlóan ahhoz, ahogy a Tesla az autonómia-csomagot kínálja, ilyenkor egyszerűen key fobbal mozgatják, nem kell tekergetni, elég egy gomb megnyomása, de a jelenlét szükséges. Az autonómia-csomag felára lehet valamivel nagyobb. Jelenleg körülbelül 15 egységet gyártanak beta-teszthez, tehát még messze van a valóban skálázható, valós előállítási költség, de Zach abban bízik, hogy 2027-re 2000-2500 dollár közötti áron tudják majd eladni.

A terhelhetőségről: egy Salatin-típusú traktor az acél vastagságától függően jellemzően 200-300 font súlyú, tehát bőven van kapacitás; ha valaki 12 láb szor 12 láb méretű sertésólat szeretne, azt is meg tudják oldani. A működés Spirko szerinti leírása: olyan, mint egy kis targonca, kicsit megemeli, előrehúzza, majd leteszi.

Zach két kiegészítő fejlesztést is bemutat. Az egyik a Chicken Fluffer: egy forgó szerkezet, amelyet a csirketraktor hátuljába helyeznek, és amikor mozgatás következik, beindul, hogy elriassza a csirkéket, mert a húshasznú csirkék jellemzően meglehetősen buták, így autonóm mozgatásnál vagy figyelmetlenség esetén könnyen át lehet rajtuk menni. Zach szerint ez a megoldás megelőzi, hogy a csirkéket „felbontsák a kertben”. Az eszköz a mozgatás előtt kapcsol be, és a szoftverükbe beépítve működik.

A másik a ragadozó elleni automata kötény (predator apron): azokon a helyeken, ahol alagutazó ragadozók jönnek fel, hullámos talajon vagy nem sík felületen, ahol a szerkezet letelepszik —, egy acélkötény-készlet érhető el, amely a Jack emelkedésével és süllyedésével együtt emelkedik és süllyed. Zach elmondja, hogy egy pivot-rendszert terveztek, amely felhajtja a kötényeket, hogy azok ne akadjanak meg a fűben vagy a talajon, majd amikor az istálló továbbmozdul és letelepszik, ismét ragadozóbiztos állapotba kerül. Hozzáteszi: 30 éve nevel csirkéket, és úgy tervezte meg a terméket, hogy minden olyan fájdalompontot eltávolítson, amin valaha keresztülment és amin bosszankodott.

Spirko ezt úgy értékeli, hogy ez erős jele annak, hogy valaki ismeri a piacát és a témáját, és hasznosítja a visszajelzéseket, mert pontosan ez a két kérdés volt, amit fel akart tenni: nem fog-e átmenni rajtuk, és meg lesznek-e védve. Elmeséli a saját megoldását: amikor rájött, hogy a csirkéket magával kell vinnie, elkezdett fújni minden mozgatásnál, és a csirkék gyorsan megtanulták, hogy a fütty új dolgot jelent, ezért a melléhez futottak, ami ugyanazt a hatást érte el, mint az elriasztás. Hozzáteszi, hogy a csirkék fiatalabb korában nemcsak a bejutástól tartott, hanem attól is, hogy kijutnak. Az automata kötény és a „csirkemosó-szerű” megoldás szerinte nagyon okos. Felveti egy hangjelzéses megoldást is, de megjegyzi, hogy annak az a problémája, hogy néhányat megölnek, mielőtt a többiek rájönnek. Zach megerősíti, hogy a megoldás gyorsan megrémíti és továbbmozdítja őket, ráadásul a mozgás nagyon lassú: egy tíz láb hosszú istállónál tíz láb megtételéhez körülbelül 40-45 másodperc kell, tehát bőven van idejük kitérni.

A nagyüzemi rendszer eredményei és a stratégiai váltás¶

Spirko rákérdez, miért fordítottak a fehérje-önrendelkezés felé. Felidézi, hogy az eredeti Stock Cropper ötlete az volt, hogy egy kukorica-szójabab gazda a sorok között legelősávokat hagy, és ezeken a sorokon mozgatja az állatokat, párhuzamosan növelve a farm összhozamát, mert a farm most „hihetetlen legelt fehérjét” termel, miközben továbbra is kukoricát vagy szóját. Spirko szerint viszont az akadály az, hogy ahogy Joel Salatin is gyakran mondja, az átlagos farmer 66 éves, és nem akar semmit másképp csinálni, plusz ott vannak a kormányzati kötöttségek.

Zach megerősíti, hogy a kormányzati tényező valóban része volt a problémának. Elmondja, hogy amikor 2020-ban ebbe belevágtak, a világ éppen káoszba süllyedt: az első évben Iowában és a Közép-Nyugaton sertéseket kellett elaltatni, mert az ellátási lánc teljesen összeomlott, és mindenki az élelmiszer-termelési rendszer „resetjéről” beszélt, meg arról, mennyire törékeny. Az első két évben azt gondolták, hogy ez fog valamit hozni, mert az emberek reagálni fognak a COVID-ra, aztán ez körülbelül egy évig tartott, majd elmúlt. Zach elmagyarázza, hogy aki nem ismeri: az Iowában nevelt sertések és csirkék túlnyomó része vertikálisan integrált, a gazda sosem tulajdonosa az állatnak, csak a gondozója, és általában egy órára kapja őket, az istállót viszont ő birtokolja. Ez nem olyan, mint amikor ő maga nevelt sertéseket felnőtt korában. Piacra jutáshoz tehát valamelyik integrátorhoz kell kapcsolódni, és a hústermelési rendszer átfogó átalakítása vagy a nagy négy hústermelő felbontása nélkül nem volt útja a táblaszintű Stock Cropper rendszer skálázásának.

Zach viszont egy fontos újdonságot is megoszt. A rendszert telepítették az ország egyik legtekintélyesebb agronómiai kutatófarmjára, a Közép-Illinois-ban, a kukoricaöv szívében működő Precision Planting farmra. Ott a rendszerüket és az egyik Cluster Cluckot minden más mezőgazdasági megoldás mellé állították, mindazok mellé a legújabb eszközök mellé, amelyeket a nagy cégek kínálnak, és a farmon a hozamot és a jövedelmezőséget értékelik. Az elmúlt két szezonban a Stock Cropper megdöntötte az összes korábbi kukoricahozam-rekordot azután, hogy az istálló az előző évben végigment a táblán: 2024-ben 435 bushel, 2025-ben 426 bushel kukoricát hoztak, a korábbi rekord pedig körülbelül 400 bushel vagy valamivel afölött volt. Ráadásul a rendszerük bizonyult a legjövedelmezőbbnek a farmer számára visszatérülő ROI tekintetében az összes vizsgált rendszer közül.

Zach szerint tehát a rendszer „ott van a polcon, várva”, és ha megváltoznak a körülmények, ha bekövetkezik egy olyan felfordulás, akkor készen állnak. Büszkék arra, hogy olyan rendszert alkottak, amely sokkal több biodiverzitást hozhat vissza a tájra, és több lehetőséget ad a gazdáknak, hogy ne kelljen 16 millió acre-t művelniük: megint 160 acre-ből élhessenek meg, eltarthassák a családjukat és közösségük legyen. Ez volt az eredeti cél, de a táblán való állatmozgatásból tanultakból kiindulva most a fehérje-önrendelkezés a fókusz, ami Zach szerint továbbra is nagyon erős irány, mert ha a világ rosszra fordul, az emberek csirkéket vesznek. Példaként említi a COVID idején történteket és a tavalyi madárinfluenzát, amikor a tojás tizenkét dollárba került. Úgy gondolja, nem tévednek, amikor erre a trendre fogadnak, és Spirko közönsége ezt már mélyen hiszi, sokan élik is.

Spirko kiegészíti, hogy van egy másik célcsoport is: azok, akik kimennek, beszerzik a csirkéket, elültetik a kertet, és élvezik ezt, majd jön a sógor egy háromnapos hajóút ajánlatával, amit egy péntek és egy hétfő szabadsággal meg tudnak oldani. A kert locsolását időzítővel meg lehet oldani, a kutyasétáltatót meg lehet bízni, de valakit találni, aki a csirkéket, sertéseket vagy kecskéket gondozza, sokkal bonyolultabb, és különleges készség. Ha viszont az ember madarai tökéletesen védett környezetben vannak, és van elég előrehaladás ahhoz, hogy naponta egyszer-kétszer automatikusan továbbmozduljanak, akkor elmehet egy hosszú hétvégére. Spirko szerint az állatok a földhöz kötik az embert, ha nem épít automatizálási rendszereket, ezért a mobilitásra vágyó, de saját udvarukban élelmet termelni akarók is nagy piacot jelentenek. Zach egyetért, és hozzáteszi, hogy ezek az emberek éppen ezen okok miatt jelenleg nem is szerepelnek a piacon, mert állandó jelenlétet igényel; ha viszont a termék életmódbeli rugalmasságot ad, hogy az ember elmehessen a tóhoz —, akkor sokkal többen fognak saját fehérjét termelni.

Miért most? A fehérje-önrendelkezés gazdasági esete¶

Spirko rákérdez, miért most jött el az idő a fehérje-önrendelkezésre. Zach szerint az elmúlt évek trendjei: a nagy rendszerekbe vetett bizalom megrendülése, az élelmiszerrendszerbe vetett bizalom csökkenése, olyan mozgalmak felemelkedése, amelyekben a fehérje visszakerült a középpontba, és az ételpiramis „megfordult”. Emellett szerinte sokan kikapcsolódást keresnek az AI és a technológia térnyerésével szemben, valami valódit akarnak. Beszámol arról, hogy városi barátokat vitt ki vágási munkákra vagy hogy lássák, mit csinál a Stock Cropperrel, és azok teljesen elbűvölve figyelték: nem sokat tudnak róla, de érzik, hogy ez valami valódi, és részévé akarnak válni. Zach szerint nem látja, hogy a világ kevésbé lenne volatilis, és látja, hogy az emberek önállóbbak akarnak lenni, illetve meg akarják tartani ezt a választási lehetőséget. Hozzáteszi: ha a világ mégsem megy tönkre, akkor is megmarad az elégedettség, hogy az ember el tudja tartani magát, és a gyerekei jobb emberek lettek attól, hogy csirkéket és sertéseket vágtak. Ez az élmény az állásinterjúkon is számít, mert kevés embernek vannak hasonló közös tapasztalatai. Adatként említi, hogy a csibék és a háztáji csirkék értékesítése évi 13-15 százalékos összetett növekedést mutat, és nem látja, hogy ez lassulna.

Spirko szerint a fehérjénél van egy költségvalóság is. Felidézi, hogy 2008-ban, amikor erről kezdett beszélni, azt mondta, hogy az ember nem igazán a pénzmegtakarítás miatt csinálja, hanem hogy jobb minőségű terméket egyen, mert ha az ember hajlandó CAFO-terméket vagy nagy csirketelepi tojást enni, akkor egy kis termelő nem tud pénzt megtakarítani, csak sokkal jobb terméket állít elő. Ez szerinte ma már nem igaz. Amikor a piacon meglátja, hogy a „bottom round” nyolc és 99 centbe kerül fontonként, azt kérdezi magától: „ez most komoly?” Elmondja, hogy körülbelül 25 éven át jól bírta elfogadni az inflációt, de az elmúlt öt-hat évben történtek felborították ezt, és most úgy érzi magát, mint a nagyapja, aki 50 centet tartott jó összegnek, hogy a gyerekek játsszanak vele. Hozzáteszi: nem 1980-ra gondol vissza, hanem 2020-ra és arra, mennyibe került egy szegy. Felidézi, hogy a szegy akciósan 1,47 dollár volt fontonként; mostanra az öt évvel ezelőtti drágább húsok árába kerül a legolcsóbb darált hús is: a legalja, 80/20 darált hús nyolc dollár fontonként a boltban. Tehát most már van pénzügyi érv is a saját termelés mellett. Sőt, ami Spirko szerint érdekes: az organikus marhahús prémiuma a hagyományoshoz képest már nem olyan nagy, korábban 25-30 százalék volt, legutóbb a boltban összehasonlítható terméknél 5-10 százalék körül volt, mert az organikus nem ment fel parabolikusan úgy, mint a hagyományos.

Zach hozzáteszi, hogy a fehérjét keresőknél nagy a szakadék a marhahús és az olcsóbb húsok, például a sertés és a csirke ára között, ezért sokan gazdasági okból áttérnek. Egy másik szempont, amit valaki felvetett neki, hogy a GLP-1 gyógyszerek terjedése megváltoztatja, milyen fehérjét tudnak az emberek enni, mivel nagyon sovány húst keresnek, ami elsősorban a csirkére mutat. Zach szerint több trend konvergál, és ő maga 15 éve csinálja ezt, most végre „divatba jön”, és örül, hogy olyan terméke lehet, amely többeknek adja meg azt a lehetőséget, amit ő kapott.

A tőkebevonásról Spirko kérdez. Zach az SEC-szabályokra hivatkozva jelzi, hogy erről nyilvánosan nem beszélhet részletesen, de elmondja, hogy éppen egy tőkebevonási kört készítenek elő. A cél az, hogy fedezzék a méretezést és a gyártást: nagyon drága a felskáldázás és a gyártási költség, még egy ilyen kicsi terméknél is, és ha a Pico-t is párhuzamosan akarják csinálni, az még nagyobb összeget igényel. A bevont tőke a Hajtómű (drive) mérnöki munkájának befejezését és a Pico gyártásának felskálázását fogja fedezni 2028-ra.

A Pico-ról Spirko azt kérdezi, hogy mennyit tudnak majd eladni belőle, illetve hogy a gyártási pont közelében vagy inkább kisüzemi kereskedelmi irányban értékesítik-e. Zach szerint a Pico azoknak szól, akik szeretnének valamit, ami megérkezik, és hajlandóak megfizetni az ennek megfelelő árat. A Pico-t fájdalommentes csirketraktorként tervezte: minden kívülről elvégezhető, nem kell bemenni etetni-itatni, a tojásgyűjtés is kívülről történik, ugyanazt a hajtómű-technológiát és a Chicken Fluffert kapja beépítve, valamint a ragadozókötényt. Emellett jól mutat: nem úgy néz ki, mint egy Joel Salatin-féle, idővel megfakuló faépítmény, hanem egy szép felszerelés, amely méltó egy szép vidéki ingatlanhoz. A legnagyobb kihívás Zach szerint a gyártási tervezés és mérnöki munka, hogy a terméket egyszerűbbé tegyék és paneltípusú szereléssel szállíthatóvá, helyszínen összecsavarozhatóvá alakítsák, és csökkentsék az alkatrészszámot. Nem gondolja, hogy gazdaságos lenne négy-öt egységet egy nyerges pótkocsira feltenni és országon át szállítani, különösen a dízel jelenlegi árával. Az első verzió jó prototípus volt, de abban a formában nem volt skálázható, ez a valódi akadály, és Zach szerint van út, de ehhez tőkére van szükség a mérnöki szolgáltatások megfizetéséhez.

Bitcoin, szuverenitás és a jövő¶

Spirko észreveszi Zach pólóját („Satoshi Farms”), és megkérdezi, játszik-e szerepet a Bitcoin mindebben, vagy csak bitcoinereket ismer. Zach elmondja, hogy szeretnének Bitcoint elfogadni fizetésként, és éppen előző nap szerezte be élete első node-ját, ami új lépés számára. Azt is megjegyzi, hogy az elmúlt két évben ez a téma sokkal relevánsabb lett, és szeretnének Bitcoint elfogadni a Cluster Cluck termékekért.

Spirko megosztja a tapasztalatát: sok vállalkozóval beszél, és néhányan tartanak a „túl nagy sikertől”, mert a vállalkozás működtetéséhez és a számlák fizetéséhez bizonyos cash flow kell, és félnek, hogy ha túl sokan használnak Bitcoint, akkor át kell váltaniuk. Spirko szerint ha bármelyik helyen 5 százalék fölé jut valami, kivéve, ha valaki éppen bitcoinereket szolgál ki —, az már homerun. Elárulja, hogy a tagságért elfogad Bitcoint, és körülbelül 5 százalékot kap ezen a módon, ami remek, mert a bruttóbevételhez képest elég alacsony ahhoz, hogy közvetlenül a „forever stackbe” menjen: legalább ennyit félretesz nyugdíjra, és most már eleve ott van, nem kell külön megtennie.

Zach egyetért, hogy ez valószínűleg így fog alakulni. Hozzáteszi, hogy sokan nem akarják kiadni a Bitcoint, és ő sem hibáztatja őket: „lehetnek űrdollárjaim, a Federation credits, vagy lehet valódi pénzem — én a valódi pénzt akarom.” Ha valaki viszont el akarja költeni, akkor mindig szeretne on-ramp felületet adni. Beszámol róla, hogy a saját mini farmján novemberben tartott workshopoknál a foglalót nem fogadja el Bitcoinban, mert a foglaló arra szolgál, hogy mindent megvásároljon, amivel a résztvevőket ellátja, amikor megérkeznek; a fennmaradó összeget viszont, amikor megérkeznek, elfogadja Bitcoinban, és 50 emberből körülbelül öten, azaz mintegy tíz százalék fizet így. Ez is egyenesen a hosszú távú stackbe megy, és része az átfogó személyes gazdasági tervnek. Spirko szerint ennek értéke van abból a szempontból is, hogy bátorítja a Bitcoin elterjedését: ha valaki olvassa, hogy „elfogadunk Bitcoint”, elgondolkodik, hogy talán ez nem az, aminek a televízió nevezi. Ponzi-séma, amit az Ether fedez. Spirko szerint azok, akiknek negatív véleményük van róla, általában semmit nem tudnak, és ritkán mondja valakire, hogy semmit nem tud valamiről, de ebben az esetben igen, mert amint elkezdenek beszélni róla, kiderül, hogy egyetlen szó sem volt helyes.

Zach megjegyzi, hogy a legutóbbi szereplése óta még a mezőgazdaságon belül is jelentősen megváltozott a szemlélet, legalábbis a kíváncsiság. A barátja, Vance Crowe, aki szintén járt a műsorban, nagy támogatója a Bitcoin-nak, és mára több nagy agrárvállalat fizeti azért, hogy előadásokat tartson és elmagyarázza a Bitcoin-t az embereknek. A mezőgazdasági ágazatban egyre többen kezdenek nyitottak lenni valami másra, mint a földterületre, mint stabil értékmegőrző eszközre.

Spirko szerint viszont mindannyiunknak szivárgó akkumulátoraink vannak. Ő maga is a ingatlanban hisz, és a mezőgazdasági föld is az ingatlan egy formája, de az ingatlan együtt jár azzal, hogy pusztán a létezéséért adót kell fizetni, ráadásul karbantartást és fenntartást igényel, hogy egyáltalán létezhessen. Ha termőföld, akkor meg kell művelni vagy bérbe adni valakinek, aki műveli; ha házról van szó, akkor lakni kell benne vagy kiadni. Lehet havi bérlet vagy nyaraló bérlet, de mindenképp fenntartani és fizetni kell érte. A Bitcoin szerinte egy jó akkumulátor, amelyet csak le lehet tenni a polcra, és nem szivárog. Így szokta leírni: „holnap lemegy? Persze. Mit tesz tíz év alatt? Mindannyian tudjuk a választ.” Valahányszor ránéz, csak azt gondolja, bárcsak több lenne.

Spirko a homesteading és a szuverenitás témáról kérdez. Zach szerint azokban a körökben, amelyekben mozog, a szuverenitás térben még nagyon sok a tennivaló, és sok lehetőség van benne a világ bizonytalansága miatt. Emellett felvet egy fontos párhuzamot: mindenki elhagyta a farmot, hogy a városba menjen „fontos munkát” végezni, mert már nem volt szükség rá a farmon, most viszont itt van az AI, amely máris kiszorított embereket. Utal a nagyvállalatok elmúlt hat hónapos leépítéseire, és arra, hogy az ötéves előrejelzések 20-30 százalékos munkanélküliségről szólnak. Szerinte az embereknek értelmes dolgokra lesz szükségük, nem arra, hogy a Facebookon üljenek. Hogy lesz-e valamiféle UBI vagy az oligarcháktól visszaáramló osztalék, azt nem tudja, de úgy véli, az emberek akarni fognak valamit csinálni: elhagytuk a farmokat a városokért, és most látja, hogy az emberek visszatérnek a farmokra vagy kitalálják, hogyan tegyék. Szerinte nincs annál értelmesebb, mint egy kert vagy a saját dolgaink nevelése, és az elmúlt 10-15 évben olyan kiüresedett digitális létezésbe kerültünk, hogy az emberek egyszerűen készek újra „valami valódit” csinálni.

Spirko egyetért, és megjegyzi, hogy a szomszédos terekben is látja ezt: a fiatalok érdeklődése olyan alapkészségek iránt, mint a főzés, azt mutatja, hogy túl messzire mentünk, és falba ütközünk: egy gyerek rájön, hogy „nem élhetek csak DoorDash-ből és éttermekből, ezt már nem tudom megfizetni”. Utal rá, hogy ez számára mennyire idegen, mert ő úgy nőtt fel, hogy a nagymamája megfoltozta a zoknit, ha lyukadt, manapság ez a fogalom is idegen: „miért tennél ilyet? Ez gusztustalan. Kidobjuk, ha lyukas”, nemhogy a saját étel megfőzése vagy a saját állat nevelése. Zach szerint az elmúlt 15 évben nagy fordulat történt ebben, és szerinte hiába gondolnánk, hogy egy olyan high-tech dolog, mint az AI, teljesen technológiai környezethez vezet, mindkettő megfér egymás mellett: hosszú távon valószínűleg be lehet építeni mesterséges intelligenciát a termékvonalba, hogy tudja, hová menjen, esetleg érzékelők alapján jelezze, hogy „ma oda kell mennem”, ez még messze van, de az, amit most épít, némi módosítással gyorsan abba az irányba mozdulhat.

Zach megerősíti, hogy már terveztek erre, a bővítési lehetőségre. Pénzügyileg is meg kell érnie: ezért próbálták a leglecsupaszítottabb verziót létrehozni, amely a legnagyobb problémát oldja meg, akár a mozgatás fizikai terhét, akár a fizikai jelenlét szükségességét —, és ezt először nagyon jól megcsinálni. Ha valaki a többit is akarja. AI-t, kamerarendszert —, és hajlandó fizetni a komplexitásért és a többlettechnológiáért, az is lehetséges.

Spirko felvet egy érdekes skálázási problémát: a táblaszintű rendszernél szerinte a hajtóművet nem úgy kell felfogni, mint az istálló részét, hanem „traktorként”: egy gazda nem tíz traktort vesz tíz sávra, hanem sávról sávra halad ugyanazzal. Felveti, hogy jó lenne, ha a hajtómű tovább tudna állni egyik egységtől a másikig. Felidézi a gyerekkorát, amikor fácánokat hajszolt a kukoricatáblákban, és megjegyzi, hogy 160 acre négyzetes táblán több Stock Croppert is el lehetne tartani, nem kellene 80 acre-t egyetleneggyel legeltetni. Zach megerősíti: 160 acre-en 60 ilyen egység lenne. Spirko szerint ez rengeteg tőke egyedi hajtóművekbe, és a PTO-analógiát hozza: az ember a faaprítógéphez nem vesz saját motort, hanem a PTO-ra köti, és sokkal olcsóbban megússza.

Zach egyetért: ha a Stock Cropper táblaszintű rendszere megvalósul, eredetileg saját, független hajtóművel ellátott istállókkal állították fel —, akkor nem egy traktort alkotnának, amely ponttól pontig járna, mert a sávokban való közlekedés során végighaladnának a legelőn is. Ami helyettük működne, az egy centralizált csörlőrendszer: a sávokba lefutó csörlők egy központi, nagy elektromos meghajtásról, és az egész sor a táblán át egyetlen nagy csörlőmotorral húzható. Spirko szerint ez hasonlít az öntözőrendszerekre. Zach kiemeli, hogy a csörlő előnye bármilyen önjáró megoldással szemben az, hogy amikor esik és elveszik a tapadás, a csörlő csak nyer, ezért ha skálázott szinten csinálnák, ezt a megközelítést választaná, mert túl sokszor ragadt már meg kerekekkel és hajtásokkal négy hüvelyk eső után. A csörlő hátsó kertben nem működik jól, mert van egy kábel, amiben meg lehet botlani, és folyton mozgatni kell.

Spirko szerint táblán viszont nagyon jó lehetőség. Kiszámolja, hogy mi lenne, ha minden sávban, a sorok között az egyik oldalon legelt sertés, a másikon legelt baromfi lenne, és mennyi lenne ez éves bruttó bevételben a kukorica-szójababhoz képest. Az eredmény szerinte sokkal jobb. Ráadásul ez egy olyan piac, amely még ha nem is prémium közvetlen fogyasztói termékként adják el, árucikként is működik: a gazda a szezon végén tudja, hogy ennyi sertést ennyiért elad, tehát nem ragad rajta. Zach hozzáteszi, hogy az eredeti Cluster Cluck különlegessége az volt, hogy négy különböző vállalkozást lehetett egyetlen alvázra halmozni, és amikor ezt tették, a szükséges legelőterületen acre-enként körülbelül 15 000 dollár USDA által minősített legeltetett fehérjét állítottak elő, szemben azzal, amit ő maga Iowában kukoricatermesztéssel elér, ami jó esetben acre-enként körülbelül 900 dollár, és ez Zach szerint már jó szám. Spirko megjegyzi, hogy ő 300-600 dolláros számokat hallott gyakran, Zach pedig hozzáteszi, hogy Iowában sokaknak az előállítási költségük idén acre-enként 1000 dollár.

Spirko az új Cluster Cluck energiaellátására kérdez, napenergiás. Zach megerősíti, hogy igen, és hogy beállítás után gyakorlatilag nincs folyó költsége, egyszerűen működik. Beszámol róla, hogy a Közép-Illinois-ban működő fejlesztési telephelyükön egész télen tesztelték, és remekül működött, kivéve amikor havazott, de a legtöbben nem üzemeltetik ezeket télen. Spirko megjegyzi, hogy elhanyagolható napelem- és akkumulátor-igénye van, mert nem egész nap működik. A mozgatás rugalmasságáról Zach azt mondja, hogy teljesen rugalmas: az állatok számától és a helyzettől függ. Legelőn másképp, gyepen másképp: gyepen gyakrabban kell mozgatni, hogy a csirkék ne kezdjenek el kaparni, porfürdőzni, vagy lecsupaszítani a füvet. Húshasznú csirkéknél a napi két-három mozgatás valószínűleg megfelelő, tekintve, mennyit ürítenek. Kiszámolta, hogy ha negyed acre gyepterülete van, akkor az egység körülbelül 30-35 naponta tér vissza ugyanarra a helyre.

Az energiafelhasználásról megjegyzi, hogy ha a mozgatott istálló tíz láb hosszú, akkor egy mozgatás tíz láb, naponta kétszer húsz láb; mivel a napelem egész nap tölt, egy feltöltött akkumulátor akár egy hétig is kibírja töltés nélkül, így gyakorlatilag örökmozgóvá válik. Konkrétan egy körülbelül 20 wattos, kicsi napelemet és egy szokványos 12 voltos akkumulátort használnak.

Zach kitér a meghibásodás esetére is, amit sokan kérdeznek. Mindent úgy terveztek, hogy könnyen legyen áthidalható megoldás: ha az elektromos csavarorsós emelő elromlik, a Jack tetején van egy kézi megoldás, amellyel kézzel tekerhető az emelő; ha a hajtómotorok romlanak el, vagy ha valaki gyorsan szeretné mozgatni a szerkezetet a farm egyik végéből a másikba, akkor kerti rotációs kapákhoz hasonlóan a meghajtótengelyen van egy gyorskioldó, amellyel ki lehet pattintani, és a szerkezet szabadon guríthatóvá válik; a kormánykart leengedve pedig vontatóelem lesz belőle, amellyel UTV-hez csatlakoztatható és bárhová elmozgatható. Zach szerint tehát nagyon átgondolták, mi minden romolhat el, mert azt akarták, hogy a dizájn engedje az embereket váltani, és ne legyen rossz napjuk.

A súlyról Spirko kérdez: Zach szerint mindent egybevéve 65-75 font körül lesz. Spirko szerint ez kiválóan szállítható, és hatalmas előrelépés az ügyfélhez való eljuttatásban: ő maga is vásárol ennyi vagy nehezebb dolgokat rendszeresen, és az emberek naponta rendelnek ötven fontos kutyatápot az Amazonról. Tehát az infrastruktúra és a költség-megközelíthetőség adott ahhoz, hogy ekkora tárgyat gyakorlatilag az ország bármely pontjára eljuttassanak.

Spirko szerint ez egy olyan termék, amelyet a legtöbb földdel rendelkező, fehérjét termelni akaró ember tud használni, de igazán hosszú soroknál ideális. Saját keleti legelőjét említi, ami körülbelül egy acre, és a keskenyebb méretben használná; hetente egyszer kellene a következő sávra mozgatnia. Így hét napig kéz nélkül működik a rendszer, miközben élelmet állít elő és javítja a legelőt, és elég csak az etetőket és az itatókat feltölteni. Sőt, ha az ember 600 fontot mozgat a saját automatizálásával és a saját tervezésű dobozával, akkor valószínűleg azt is meg tudja oldani, hogy egy hétig ne kelljen etetni és itatni. Így hetente egyszer kell feltölteni az eleséget és a vizet, és a szerkezetet a keskenyebb dimenzióban egyik irányba, majd vissza mozgatni. Spirko szerint ez nagyon vonzó, és a 2500 dolláros célárat sokkal vonzóbbá teszi.

Spirko felveti a munkabér-összehasonlítást: mennyit kérne valaki, hogy naponta kétszer kijöjjön a házhoz és mindezt elvégezze? Szerinte az automatizálás világában az embernek inkább vállalkozóként és üzemeltetőként kell gondolkodnia, mint tipikus fogyasztóként. A munkának értéke van, és annak is, hogy bár az automatizálás néha meghibásodik, kevesebbet hibázik, mint az emberi munka. Spirko szerint furcsa, hogy az emberek technológiai megoldásnál azonnal azt kérdezik, „mi történik, ha elromlik?”, miközben az emberi megoldásnál nem: mi történik, ha a megbízhatónak hitt alkalmazott három napig nem jelenik meg, és éppen nyaraláson vagy? Zach egyetért. Spirko kiszámolja: ha az ember hat hónapban termel saját fehérjét, és naponta háromszor kell mozgatni, az napi 30 perc; ezt a 2500 dolláros csúcsárra osztva ez évi 27 dollár óránkénti költség egy évre. Két év alatt feleződik, négy év alatt megint feleződik, és eléri a minimálbért, olyan valakiért, aki nem fárad el, nem nyafog, nem panaszkodik és nem kér fizetésemelést. Zach egyetért, Spirko pedig azt mondja: „ezt tedd bele a marketingbe.”

Kérdések, a fórum és a beszerzés¶

A szegmens végén Spirko jelzi, hogy nincs több kérdés, és ha valakinek van, most van rá alkalom. Ezután egy Craig nevű néző kérdésére válaszol: „Nem tudtam, hogy még mindig csinálod. Visszahozod valaha a fórumot?” Spirko szerint nem, a fórum körülbelül 2016 óta nem működik. Azt tapasztalták, hogy mindenki átköltözött a saját közösségi média felületére, ahol csoportokat és alközösségeket hoztak létre, amivel mindenki szétszóródott. A régi típusú, üzenőfali fórum heti tíz bejegyzést kapott, miközben rengeteg emberi erőforrást igényelt a spam és a „link farmerek” elleni védelem, a frissítések, valamint a plusz hosting-költségek miatt. A fórum archívumként létezik tovább: körülbelül 100 000 bejegyzés található benne (nem válaszok, hanem eredeti szálak), és a honlapjukról elérhető, tudásarchívumként.

Zach végül megadja, hol lehet követni: X-en a @zebulusprime és a @stockcropper fiókon. Aki szeretne helyet biztosítani magának, az a thestockcropper.com oldalon keresztül befizetheti a foglalót Stripe-on keresztül. Az első sorozatgyártás 2027-ben indul a Cluster Cluck Drive esetében, a szállítás a következő tavasszal történik; a Pico esetében pedig, ha minden jól megy, 2028-as szállítással. Korábbi munkájukat a YouTube-csatornájukon (The Stock Cropper) lehet megnézni, ahol 2020-ig visszamenő videók vannak. Zach szerint videón érdemes megnézni, hogyan is néznek ki ezek a dolgok. Emellett megtalálhatók a Facebookon, Instagramon és más közösségi médián is.

Spirko hozzáteszi, hogy a videót nézőknek megmutatta az oldalt, és jelzi: a foglaló mindössze 100 dollár. Elmagyarázza az értékesítési logikát: régen azt mondta, az ő munkája, hogy megrendelést szerezzen a cégtől, és a cég dolga, hogy teljesítse, ezért új termék érkezésekor azt mondta az ügyfeleinek, hogy ha magukénak akarják, most kell megrendelést leadniuk, mert sor van, és aki nem áll be, az csak nézi a sort. Végül jelzi, hogy az epizód összes hivatkozása megtalálható lesz a műsor audio-oldali jegyzeteiben a thesurvivalpodcast.com oldalon, és megjegyzi a szokásos tréfát arról, hogy élő adást nem lehet 1,5-szeres sebességgel nézni.

Zárásként Spirko felhívja a figyelmet a TSpaz.com oldalon keresztüli vásárlás támogatására, és bemutatja a nap termékét: Merten and Stork német gyártmányú karbonsavacél serpenyők. Elmondja, hogy régóta a Lodge rajongója, mert jó serpenyőt készít megfizethető áron, egy 12 hüvelykes serpenyő körülbelül 50 dollár, és az unokák is használhatják majd. A Merten and Stork termékét viszont úgy jellemzi, hogy „olyan, mintha 200 dolláros serpenyőt vennél 50 dollárért”: teljesen lapos alj, tökéletesen sima felület, magasabb perem, jobb szög, mélyebb, jobb fogantyú, minden jobb, azonos áron, és szerinte legalább háromszor jobb, ami az ár-érték arány. Hozzáteszi, hogy nem dobta ki a Lodge serpenyőit, csak már nem nagyon használja őket. Végül emlékeztet a Member Support Brigade tagságra (50 dollár évente, több mint 70 kedvezményt nyújtó céggel, köztük a thecaseplace.com Pelican-termékei 50-80 százalékos kedvezménnyel), és megemlíti, hogy a „Laws of Life” első kötetének második kiadása, valamint a második kötet hamarosan megjelenik, ezért egyelőre ne vásárolják meg az első kiadást.

Kiegészítés a korábbi tömör változatból¶

Az alábbi pontok a fájl korábbi, rövidebb változatából származnak, és ott olyan részleteket tartalmaztak, amelyek itt hiányoztak. Proveniencia: a tömör változat törlése előtt átemelve.

Szolárhajtású, autonóm mozgatóegység meglévő chicken tractorokhoz
Automated predator apron**: acél kötény, ami felemelkedik mozgáskor és visszahajlik leálláskor
Partner válás + kilépés → 1,5 év csúszás
Új mérnök + stratégiai befektető (ex-hedge fund, repülőn látta Food Inc. 2-t)
COVID: húsellátási lánc összeomlott, húsdré elaltatás Iowa-ban
Vertical integration: farmer nem birtokol állatot, csak gondozó
Hátsócsirke piac 13-15% éves növekedés
GLP-1 gyógyszerek → soványabb fehérje iránti kereslet
AI és munkanélküliség → emberek visszamennek a földekre
Árérzékenység: olcsó húsvágások most 8$/font, organikus prémium zsugorodik
Jövőben: centrális csörlőrendszer a nagyméretű változathoz
Zach: most indít saját node-ot, Bitcoin fizetést tervez
Jack: ~5% bevétel Bitcoin-ból → straight to stack
"Every time the world goes to shit, people go and buy chickens"
"I designed this to remove all the pain points that I've ever suffered and sworn at through 30 years"
$27/óra saját munkaidő megtakarítás az első évben a 2500$ árnál

Forrás¶

Transcript forrás: OpenAI Whisper ASR transcript (13 872 szó, 447 sor).

Epizód metaadatok: - Cím: A conversation with Zach Smith of Stock Cropper, the Cluster Cluck Drive - Podcast: The Survival Podcast (TSP) - Epizódszám: 3834 - Házigazda: Jack Spirko - Vendég: Zach Smith (agronómus, Iowa State University; Stock Cropper / Cluster Cluck alapítója) - Pub dátum: 2026-04-16 (csütörtök) - Típus: Interjú (videós adás)

ASR-javítások a summary-ben: - „Jack Spirko” (a transcriptben „Jack Speerko” és „Jack Spirito” alakban is szerepel) - „Cluster Cluck 5000” / „Cluster Cluck Pico” / „Cluster Cluck Drive” (a transcriptben „Cluster Cluck”, „cluster-cluck”, „cluster-club” alakban is, utóbbi ASR-torzítás) - „Stock Cropper” (a transcriptben „stockcropper”, „Stock Cropper”, „Star Cropper”, „stock cropper”) - „Joel Salatin” (a transcriptben „Joel Salton” és „Joel Saladin”. ASR-torzítás; a helyes alak Salatin) - „Salatin-típusú traktor” (a transcriptben „joula saladin chicken tractor”, „Salatin tractor”) - „Food, Inc. 2” (a transcriptben „Food Inc. 2”, „Fooding 2”, „Food, Inc. 2”) - „Precision Planting” (helyesen szerepel) - „Vance Crowe” (helyesen szerepel) - „Merten and Stork” (a transcriptben „Merten and Stork” / „M-E-R-T-E-N”) - Számok (3834, 435 bushel 2024, 426 bushel 2025, 400 bushel rekord, 60-75 font, 600 font, 200-300 font, 2000-2500 dollár, 15 egység, 2027, 2028, 100 dollár foglaló, 15 000 dollár/acre, 900 dollár/acre, 1000 dollár/acre, 1,47 dollár, 8,99 dollár, 13-15% CAGR, 27 dollár/óra, 100 000 fórumbejegyzés, 20 watt), mind a transcriptben konzisztensen