Kapcsolat az égitestek lakóival¶

Minősítés: TOP SECRET („Szigorúan Titkos”) Státusz: DRAFT (Tervezet) Dátum: 1947. június Szerzők: Dr. J. Robert Oppenheimer és Albert Einstein professzor, Princeton, New Jersey

Megjegyzés: Az alábbi szöveg egy 1947. júniusi, hatoldalas tervezet rekonstruált és magyarra fordított változata. Az OCR-rel kinyert angol szöveg helyenként zajos volt; a fordítást a rendelkezésre álló olvasható részek alapján készítettem. A zárójeles részek bizonytalan olvasatokat jeleznek.

-1- oldal¶

Kapcsolat az égitestek lakóival¶

A földönkívüli emberekkel való kapcsolat a nemzetközi jog szempontjából alapvetően nem vet fel új problémát; azonban annak lehetősége, hogy olyan intelligens lényekkel találkozunk, akik nem tartoznak az emberi fajhoz, olyan problémákat hozna felszínre, amelyek megoldását nehéz elképzelni.

Elviekben nem jelent nehézséget elfogadni annak lehetőségét, hogy megértésre jussunk velük, és mindenféle kapcsolatot létesítsünk. A nehézség abban rejlik, hogy megpróbáljuk meghatározni azokat az elveket, amelyeken ezeknek a kapcsolatoknak alapulniuk kellene.

Mindenekelőtt szükséges lenne valamilyen nyelven kommunikációt létesíteni velük, majd ezt követően — mint minden értelem első feltétele —, hogy az emberéhez hasonló pszichológiával rendelkezzenek.

Mindenesetre a nemzetközi jognak helyet kellene adnia egy új, más alapokon nyugvó jognak, amelyet „Bolygóközi Népek Jogának” (Law Among Planetary Peoples) nevezhetnénk, a Pentateuchusban [Mózes öt könyve] található irányelveket követve. Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi jog forradalmasításának gondolata — odáig, hogy képes legyen megbirkózni az új helyzetekkel — olyan alapvető szerkezeti változást követelne meg, amely után az már nem nemzetközi jog lenne a mai értelemben, hanem valami egészen más, ami már nem viselhetné ugyanazt a nevet.

Ha ezek az intelligens lények többé-kevésbé fejlett kultúrával és többé-kevésbé tökéletes politikai szervezettel rendelkeznek, abszolút joguk lenne arra, hogy független és szuverén népként ismerjék el őket; megállapodásra kellene jutnunk velük, hogy meghatározzuk a jövőbeli kapcsolatok alapjául szolgáló jogi szabályozást, és el kellene fogadnunk számos elvüket.

Végül, ha minden békés együttműködést elutasítanának és közvetlen fenyegetést jelentenének a Földre, jogunk lenne a jogos önvédelemre, de csak annyiban, amennyi e veszély elhárításához szükséges.

*****

Egy másik lehetőség is fennállhat, mégpedig hogy a homo sapiens egy faja független nemzetként telepedett le naprendszerünk egy másik égitestén, és…

-B- oldal¶

…nyilvánvalóan számos olyan körülménytől függ, amelyeket még nem láthatunk előre. Mindazonáltal tanulmányozhatjuk azokat az alapokat, amelyeken ilyesmi megtörténhetett.

Léteznek bizonyos tudományos megalapozottságú elképzelések a Földön kívüli élet lehetőségeiről, és vannak olyanok, amelyek egy napon kétségtelenül napvilágra kerülnek. Tételezzük fel, hogy a Holdon magnézium-szilikátok létezhetnek, amelyek akár 13 százalék vizet is tartalmazhatnak. A Holdra szállított energiával és gépekkel ezek feltörhetők, a kristályvizet elpárologtatva, majd felfogva, és elektromos áram vagy a Nap rövidhullámú sugárzása segítségével hidrogénre és oxigénre bonthatók. Az oxigént légzési célokra lehetne használni; a hidrogént üzemanyagként.

Mindenesetre, ha égitesteken létezés lehetséges is — kivéve a természeti kincsek feltárására létesített vállalkozásokat, az ott dolgozó emberek folyamatos cseréjével —, akik képtelenek ott határozatlan ideig berendezkedni és elszigetelt életet élni, függetlenség soha nem fog létrejönni.

Most pedig rátérünk annak meghatározására, hogy mit kell tenni, ha az égitestek lakói — a földönkívüliek — léteznek.

Ha politikailag szervezettek és a miénkhez hasonló kultúrával rendelkeznek, független népként ismerhetők el. Megfontolhatják, milyen fejlettségi fok szükséges a Földön a gyarmatosításhoz.
Ha úgy ítélik meg, hogy kultúránkból hiányzik a politikai érettség, és ezen az alapon joguk lenne a gyarmatosításra. Természetesen a gyarmatosításnak ezt a magasabb rendű formáját meg kell fontolni. Esetleg egy ilyen helyzetben jogilag megalapozott lehetne az ilyen gyámság felettünk.

-B-

-(a)- oldal¶

(a) Bár az Egyesült Nemzetek Szervezete nemzetközi szervezet, nem kétséges, hogy nem lenne joghatósága, mivel illetékessége nem terjed túl a tagjai közötti kapcsolatokon. Kizárólag akkor lenne beavatkozási joga, ha egy tagállam és egy földönkívüli nép kapcsolatai az ENSZ hatáskörén túlmutató állapothoz vezetnének. Ha azonban ezek a kapcsolatok konfliktust idéznének elő egy másik tagállammal, az ENSZ-nek joga lenne beavatkozni.

(b) Ha az Egyesült Nemzetek Szervezete szupranacionális szervezet lenne, hatáskörrel rendelkezne minden, a földönkívüli népekkel kapcsolatos probléma kezelésére. Jóllehet csupán nemzetközi szervezet, rendelkezhetne ezzel a hatáskörrel, ha tagállamai hajlandóak lennének azt elismerni.

Nehéz megjósolni, mi lesz a nemzetközi jog álláspontja az égitestek vagy bolygónk bizonyos területeinek megszállásával kapcsolatban. Az egyetlen, ami előre látható, hogy a hagyományos fogalmak mélyreható változáson mennek majd keresztül.

Nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy egy másik égitest faja megszállást hajt végre. Hogyan menne végbe egy ilyen megszállás?

Egy égitest-állam általi kizsákmányolás — ám ez a kiváltságos helyzet fenntartását jelentené ezen államok számára.
Egy égitest zónákra osztása és azok szétosztása más égitest-államok között. Ez felvetné az elosztás problémáját. Ráadásul más égitest-államok meg lennének fosztva a területbirtoklás lehetőségétől, vagy ha kapnának is területet, az bonyolult műveletekkel járna.
Oszthatatlan társ-szuverenitás, amely minden égitest-államnak jogot ad arra, hogy saját érdekei szerint, a többiektől függetlenül használja a területet. Ez az anarchia állapotát teremtené meg, ahol végül a legerősebbek győznének.
Erkölcsi entitás? A legésszerűbb megoldás az lenne…

-(b)- oldal¶

…hogy ez az entitás nyújtson be egy megállapodást, amely biztosítja, hogy az égitest-faj(ok) kultúrája érintetlen maradjon, garanciákkal arra, hogy jelenlétük ne kerüljön nyilvánosságra.

Valójában nem tartjuk szükségesnek, hogy ilyen messzire menjünk. Mindössze arról lenne szó, hogy az égitest-problémákat nemzetközivé kell tenni, és létre kell hozni egy nemzetközi szerződéses eszközt, amely megakadályozza az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez tartozó összes nemzet kizsákmányolását.

A földi államok általi megszállás iránti minden érdeklődés egyre inkább elvesztette jelentőségét a klasszikus nemzetközi jogban. A megszállás egy állam általi birtokbavételét jelenti olyan területeknek, amelyek elvesztették… Az elmúlt évszázadig a megszállás volt a megszokott módja az új régiók felfedezésének, legyenek azok lakatlanok vagy a civilizáció elemi állapotában. Az államok imperialista terjeszkedése véget ért. Ezek mára kimerültek a Földön, és csak a bolygóközi térben léteznek, ahol az égitest-államok új problémákat vetnek fel.

*****

A res nullius olyasmi, ami senkihez sem tartozik — mint például a Hold. A nemzetközi jogban egy égitest nem tartozik egyetlen állam szuverenitása alá sem, és res nulliusnak tekintendő. Ha megállapítást nyerne, hogy naprendszerünk egy égitestét — mint például a Holdat — egy másik égitest-faj foglalta el vagy foglalja el jelenleg is, akkor földi állam részéről semmilyen res nullius igény nem lenne támasztható (ha az adott állam a jövőben felfedezőket kívánna küldeni, hogy igényt jelentsenek be rá). Az ilyen égitest res communisként létezne, azaz minden égitest-államnak azonos jogai lennének felette.

És most a végső kérdéshez: vajon az égitest-járművek jelenléte a légkörünkben atomfegyver-tesztjeink közvetlen következménye-e? A légkörünkben repülő (és valószínűleg bolygónk körül pályát fenntartó) azonosítatlan járművek összességét katonai szerveink máris jelentik.

-5- oldal¶

Minden kérdésben — hogy az Egyesült Államok folytatja-e a maghasadásos bombák tesztelését és fúziós eszközök (hidrogénbombák) fejlesztését, vagy megállapodásra jut-e a túlságosan pusztító fegyverek leszereléséről és kizárásáról — a vegyi hadviselés kivételével, amelyben valamilyen megmagyarázhatatlan csoda folytán megállapodás született, a filozófusok lamentálása, a politikusok erőfeszítései és a diplomaták konferenciái kudarcra voltak ítélve, és semmit sem értek el.

Az atombomba űrjárművekkel kombinált alkalmazása olyan léptékű fenyegetést jelent, amely elengedhetetlenné teszi a megállapodást ezen a területen. Az azonosítatlan űrjárművek megjelenésével (eredetüket illetően a vélemények élesen megoszlanak Európa és az Egyesült Államok egén) kitörölhetetlen félelem honosodott meg, olyannyira, hogy ez hajtja a nagyhatalmakat a fenyegetés megoldásának keresésére.

A katonai stratégák a nukleáris robbanófejekkel felszerelt űrjárművek alkalmazását és a mesterséges műholdak hírszerzési adatgyűjtésre és célkiválasztásra történő telepítését vetítik előre, ami nincs már messze. Az űrjárművek — műholdak és rakéták egyaránt — katonai jelentősége vitathatatlan, mivel a háborút a vízszintes síkról a függőleges síkra vetítik a szó legteljesebb értelmében. A támadás már nem kizárólagos irányból érkezik, ami megnehezíti annak megállapítását, ki irányítja a támadást, vagy hogyan kell az azonnali megtorló intézkedéseket irányítani.

Ezeket a problémákat tovább súlyosbítja az azonosítás kérdése. Hogyan azonosítja, pontosabban osztályozza a légvédelmi radarkezelő a célpontját? Jelenleg kissé könnyebben lélegezhetünk, tudva, hogy a lassan mozgó bombázók jelentik az atombombák célba juttatásának módját, amelyek a nagy hatótávolságú korai előrejelző radarokkal észlelhetők. De mit teszünk mondjuk tíz év múlva? Amikor mérlegelnünk kell annak potenciális fenyegetését, hogy azonosítatlan repülés véletlen háborúhoz vezethet.

Végül mérlegelnünk kell annak lehetőségét, hogy az utóbbi időben végrehajtott atmoszferikus tesztjeink befolyásolhatták az égitest-járművek érkezését. Lehettek kíváncsiak vagy akár riadtak is az ilyen tevékenység miatt (és joggal, hiszen minden erőfeszítést megtennének az ilyen tesztek megfigyelésére és rögzítésére).

Összefoglalva, szakmai véleményünk a benyújtott adatok alapján az, hogy ez a helyzet rendkívül veszélyes, és…

-5-

-6- oldal¶

…intézkedéseket kell tenni egy nagyon is nyilvánvaló, súlyos probléma orvoslására.

Tisztelettel,

/s/ Dr. J. Robert Oppenheimer
Director of Advanced Studies
Princeton, New Jersey

/s/ Albert Einstein professzor
Princeton, New Jersey

[Kézírásos széljegyzet]¶

Elolvastam és megvitattam… Van benne logika. De nem hiszem, hogy az Elnök megfontolja majd, a nyilvánvaló okból. Úgy értem Oppenheimer… Ahogy én értelmezem, Marshall visszautasította Oppenheimer ötletét, hogy ezt megvitassa az Elnökkel. Beszéltem Gordonnal, és ő egyetértett.

-6-

Megjegyzések¶

A dokumentum hat oldala egy összefüggő érvelést alkot:

-1- oldal: A földönkívüli kapcsolatfelvétel jogfilozófiai alapjai — a nemzetközi jog elégtelen, új „Bolygóközi Népek Joga” szükséges
-B- oldal: A Hold technikai kolonizálhatósága (magnézium-szilikát → víz → H₂ + O₂), és az ET politikai szerveződés elismerésének kritériumai
-(a)- oldal: Az ENSZ joghatóságának korlátai és az égitestek felosztásának négy modellje
-(b)- oldal: Az égitestek jogi státusza (res nullius → res communis), és a katonai észlelések tényének rögzítése
-5- oldal: A hidrogénbomba, űrfegyverkezés és a radarfelismerés problémája — a véletlen háború kockázata
-6- oldal: Oppenheimer és Einstein aláírása, valamint Marshall blokkoló szerepe

Történeti kontextus¶

1945. július 16. — Trinity-teszt (első atomrobbantás)
1947. június — jelen dokumentum kelte
1947. július — Roswell-incidens
1949. augusztus — Szovjetunió első atomrobbantása
1952. november — Első amerikai hidrogénbomba-teszt
1954 — Oppenheimert megfosztják biztonsági engedélyétől
1967 — Outer Space Treaty (Világűrszerződés), amely tiltja a területi igényeket égitesteken

A dokumentum időzítése figyelemre méltó: egy hónappal Roswell előtt íródott, és lényegében megjósolta az Outer Space Treaty (1967) szükségességét — csak a másik irányból: nem a földi államok űrbeli terjeszkedését, hanem egy fejlettebb civilizációval való találkozást modellezve.